Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
II. A versformát meghatározó tényezők
szükségszerű: az a költészet, amely a formák keretében, közvetítésével nagy nemzeti feladatok szolgálatába szegődik, igazán csak akkor válhat a nemzeti szempontból lényeges mondanivalók kifejezésében hatékonnyá, ha a versforma nyelvünk alkatához idomul, s az elérendő hatás kifejtésében vele szorosan összefonódik.11 Lesz alkalmunk még e tanulmány keretei között megmutatni azt is, amire most csak általánosságban utalunk: a mondanivalónak a legkisebb árnyalatig való követésében, ill. kifejezésében a magyaros formáknak e célra való kiképzése híján jó ideig a jambikus formák a legrugalmasabbak, s ez az egyik ok, mely meghonosodásuktól napjainkig való elterjedésüket indokolja. A mondanivalóval szorosan összefüggő versformák korjelző jellegére kitűnő bizonyíték Ady verselése. A társadalmi-történeti folyamattól felvetett új problémákra csak ,,új időknek új dalaival” lehetett válaszolni. Az „új dalok” fogalmában benne van a versforma megújítása is, helyesebben - amint Horváth János erre verstanában rámutatott11 12 — a hagyományos verstani elemeket újszerűén összeötvöző verselési gyakorlat. Ennek egyik szintén korjelző vonása a sok ellentétest vagy heterogént magába olvasztó, a feszült, ellentétektől terhes kornak megfelelő dinamizmust árasztó formai szintézise. Ha Ady versformáira érvényes az a hasonlat, hogy mindegyik költeményére egyedül csak rá illő, át nem ruházható formát szabott, ez még inkább elmondható József Attila verséről, s éppen a legnagyobbak közül valókról, mint amilyenek: A város peremén, a Külvárosi éj, A Dunánál, az Óda. Hiába keresünk bennük hagyományos képleteket, itt-ott még a lejtés következetességei is csak nagyon halványan érvényesülnek. Ahogy Kiss Ferenc József Attila ritmikájá-11 Időzzük Gáláinak e fejlődés jelentőségét megvilágító szavait: ,,. . . évek óta csiszolták, alakították költőink . . . azt a verselést és azt a stílust, amellyel a nagy órában az egész nemzethez kellett szólniok. Kölcsey, Vörösmarty hazafias költészetének legjobb hagyományai fejlődtek tovább és jutottak diadalra Petőfi életművében, amely . . . olyan volt, mint a sugárkévébe tartott gyűjtőlencse: felfogott és értékesített minden ösztönzést, amelyeket a megelőző évtizedek és saját kora irodalmából meríthetett. (Vers és nyelv. 607. 1.). — Tanulságos tárgyunk szempontjából az is, ahogy Németh László értékeli a jambus-vers történelmi jelentőségét: „Bevezetése szorosan hozzátartozik Kazinczy Ferenc mozgalmához, mely nemcsak lelkünket akarta a nyugati népek utánzásával kipallérozni, de a nyelvújításban nyelvünket is nyugati nyelvvé próbálta lágyítani. E mozgalomban a jambus-vers a lappangó magyar koppúnyság megtörésére terjesztett: kardos keresztvíz.” (I. m. 34. 1.). 12 „Új versrendszert nem talált, nem találhatott fel: a meglevőkből igyekezett hagyománytalan kombinációkat előállítani.” (Rendszeres m. verstan. 161. 1.) 39