Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
II. A versformát meghatározó tényezők
A versformák történelmiségével kapcsolatosan meg kell említenünk azt a jelenséget is, ami a formakincs hagyománnyá válásának egyik fontos kísérő eleme: a forma jellegére és későbbi alkalmazására hatással van az a körülmény is, hogy valamely jelentős költői alkotásban megszólalt. A Balassi-szak népszerűségét az utána következő főúri és nemesi költőknél és a kuruc korban, sőt leszállását a népköltészet gyűjtőmedrébe minden bizonnyal a formához fűződő tartalmi emlékek is elősegítették. Ugyanígy vitte magával a Szózat formája már e költemény megszületése előtt, még inkább pedig után azoknak a költői alkotásoknak az emlékét és hangulatát, amelyekben már megszólalt.10 Bizonyos tartalmakkal egyszer már asszociált formáknak hangulatsugárzó hatására igen jó példa az antik formáknak újabb előfordulása nyugatos költőinknél és József Attilánál. E formák ünnepélyessége, amely Petőfi és Arany népi reahzmusának előretörésével időszerűtlenné vált, azért csak megmaradt továbbra is, s maga Petőfi is, aki A helység kalapácsában gúny tárgyává tette a hexametert, mert nagyon is hozzátapadt a 1G Idézzük Gáldi megállapítását nyelvújítási és reformkori versformáinkkal kapcsolatosan: „Kazinczytól Vörösmartyig költőink egész sora az idegen mértékből magyar hagyományt teremtett, hiszen szinte mindegyik jövevény forma egy-egy kimagasló költői alkotás hangulatát, érzelmi telítettségét és műfaji jellegét szívta magába”. (A m. vers a szabadságharc korában. It. 1956. 2. 149. 1.). A Szózat-forma történetére vonatkozólag 1. Gáldi: Nyelvünk a reformkorban. 1955.551 —552.1. Adatainak kiegészítéséül: már Kisfaludy Károly: A jövevény című (1824) balladájánál korábban Kölcseynél, a Szép Lenkéban (1820) és a Remetében (1823). Kisfaludy Károlynál egyébként még csak egyszer tűnik fel a forma, A lantos c. balladájában (1830.), .Kölesednél pedig a Rákóczi, hajh o. hazafias költeményén kívül még három lírai versben: Ki búban ül (1823.), Remény, emlékezet (1824.) és Vigasztalás (1824.) Vörösmartynál a Szózaton és az előbbi formáját pontosan követő későbbi Honszereteten (1843.) kívül a 8 és 6 szótagos jambusi sorok kombinációit találjuk még a Bújdosók c. drámának (1825.) abban az énekében, amelyet a gyermekek énekelnek Kont kivégzésékor (pontosan a Szózat formája), a Szilágyi és Ilajmási (1828.), a Búvár Kund (1829.) e. balladáiban, A túlvilági kép c. balladaszerű elbeszélő költeményében (Í834.), a Kemény Simon c. elbeszélő költemény I. részében, tovább)! A Szellőhöz (1822.) és az Éjjel (1823.), a Melyik jobb (1830.) c. szerelmi versekben és Ä hontalan c. (1830.) párbeszédes allegorikus, hazafias költeményben. — Bajza az Apotheozison (1834.) és Honfidalon (1844.) kívül a Szózat formájában írja Az est c. helyzetdalát és Ilonka c. rövid balladáját. Garay balladákon kívül a Családi képek 3. és 5. versében s A szenteltvíztartó moralizáló versében él e formával. Érdekes volna a forma történetét a másfél évtizednél nagyobb terjedelemben és részletesebb adatszerűséggel, szinte monografikus teljességgel megvizsgálni. Talán a felsorolt adatok is igazolják a Gáldi Lászlótól felvetett problémát, és szemléltetik, mily mértékben válik a forma a balladaműfaj és a pátosz hagyományos kifejezőjévé. Természetesen nem árt hangoztatni, hogy a 8-G-8-6 típusú jambusi periódusnak balladaformává válását irodalmunkban az indokolja, hogy a skót népköltészetben is 41