Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
II. A versformát meghatározó tényezők
mondanivalójának, témájának s műfajának megfelelően a hagyományos formakincsből a legmegfelelőbbet kiválasztani s azt megfelelő módon felhasználni.20 A költő egyéniségének a hagyományoshoz való viszonyát tehát két szempontból vizsgálhatjuk: mit és hogyan? Végeredményben mindkettő tartalmi vonatkozású, hisz végső fokon a költő mondanivalója irányítja mind a forma megválasztását, mind pedig annak felhasználási módját. Elsősorban tehát jellemző a költő egyéni versforma használatára, mit választ ki a hagyományos metrumkészletb'ől. Berzsenyire pl. jellemző vonzódása az antik formákhoz, ellenszenve a rimes-időmértékesek iránt. Kazinczy még csak időmértékesekkel él, magyaros formájú verse egyáltalán nincs. Aranynak szembetűnő vonása formagazdagsága, a népdalformáktól a maláj pantumig a versformák nagy gazdagságú, széles skálája. A nyugtalan formakeresés, a legkülönbözőbb versformákkal való kísérletezés feltűnő vonása Babitsnak is. 'falán még nála is több formát használ József Attila. ,, . . . egyike a magyar irodalom legváltozatosabb verseiéinek ... A jamhikus vers különböző változataival él leggyakrabban, de versformáinak változatosságában is nem egyszer felülmúlta Babits és a Nyugat eziránvú működését” — állapítja meg Szabolcsi Miklós válogatott műveihez írt bevezető tanulmányában.21 Vannak viszont költőink, akikre jóval szűkebb körű formakészlet a jellemző, s bár nem kisebb mestei’ei a versformaművészetnek az említetteknél, költészetük e tekinetben kevésbé sokszínű. Kosztolányi pl. főképpen jambusi formákat írt; Eötvös, Reviczky is majdnem kizárólag nyugat-európai formákat, főképpen jambusiakat. Viszonylag egyenletes a megoszlás a három verselési rendszer között Csokonai költészetében.22 Talán a formaválasztásnál is jellemzőbb a költői egyéniségre, hogyan használja fel a hagyományos formákat. A versformáknak ugyanis, amint láttuk, van egy idők folyamán kialakult kerete, amelyet a költő mint formahagyományt készen kap. Ilyen hagyomány: az ütemtípusok, sorfajok, periódusok, strófaszerkezetek, rímképletek meghatározottsága. A képletnek azonban vannak olyan tényezői, amelyeket a konvencionális keret állandóságával szemben az jellemez, hogy a mondanivalónak, témának, érzelmi, gon-20 Németh László kizárólag a kész formák variálásában és tárgyhoz s alkalomhoz való idomításában látja a költő művészi formáló tevékenységét: „A természetes az, hogy a költő kapja a formát. Egy-egy otthonosító változtatást tehet rajta, de egész formarendszert teremteni, amelyben el is áll a vers, — a lángész hatáskörét is meghaladja.’ (.Magyar ritmus. 47. 1.). 21 József Attila: Válogatott művei. Bp. 1952. 46. 1. 22 Elek I.: Csokonai versművészete. Bp. é. n. 21. 1. 44