Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
Bevezetés
lomtörténészünk megnyilatkozását lehetne bizonyítékul idézni· Ezúttal csak néhányat lássunk közülük. Csokonai az Analcreoni dalok előszavában a dalt szülő ihletállapotot és a benne megszólaló érzelmeket jellemezve így nyilatkozik a formáról (beleértve a versformát is): ,,Az ilyen tárgyak és érzések szükségképpen megkívánják, hogy a dalnak egész előadása, minden kifejezése és teljes folyamata könnyen menő, természetes, együgyű, kellemes és jóhangzású legyen.”2 Nem egy célzás olvasható a versformák funkcionális szerepére A magyar verscsinálásról c. kis verstanában és egyebütt is; még visszatérünk rájuk. Kölcsey, akiről tudjuk, hogy a versforma és a tartalom harmóniájára gondosan ügyelt,3 * Berzsenyi verseiről írt bírálatában így szól a kérdésről: „Figyelmet érdemel az is, hogy Berzsenyi egy regét asklepiadi versekben írt. Ügy látszik, nem vette észre, hogy nagy befolyással legyen a mérték nemcsak külsejére a versnek, de belsőjére is. Ha egy horátziódát tibullimértékre, vagy egy tibulli elégiát horátzi mértékre vennénk, nemde nevetséges korcs lenne az? A rege (romance) lyrai mértékben és hangon éppen olyan, mint a Regmont verselőjének mivé, ki tragoediával nevetést, komoediával ellenben sírást okoz. Különben is a poétának nem arra kell törekednie, hogy különböző tárgyakat egyforma mód alá rekesszen, sőt inkább hogy minden tárgynak saját hangját adhasson, s így stylusának, gondolatainak, érzelmeinek többoldalúságot szerezzen.”1 Költőink nyilatkozatainak sorát nagy megszakítással folytatva József Attilát idézzük még: „Hiszen az írott forma tárgyi művészete nem a mérték, ütem és rím kellékeinek kiállításában, panorámájában, hanem a mű legbensőbb indítékai, mozzanatai helyzetének váltogatásában áll.” Lényegében ő is azt mondja itt, hogy a versforma a vers mondanivalójának kifejezője, érvényre juttatója. Ilyen értelemben énekel Adyról is: Verse törvény és édes ritmusában kő hull s kastély ablaka zörög, — eke hasít barázdát ríj húsában . . . Költőink után szólaltassuk meg metrikusainkat is! Nem egy, a kérdés lényegére tapintó megjegyzést idézhetnénk Négyesy Lászlótól. íme két mondata, amely a probléma velejét tartalmazza: „Szinte mondhatnék, hogy a versforma nem puszta külsőség, hanem szerves része a költeménynek, melyből mintegy kinőve látszik, s 2 Válogatott művei (Magyar Klasszikusok) II. k. 1950. 75 — 76. 1. 3 Vö. Gálái L.: Vers és nyelv. 517. és kk. 1 Válogatott művei (Magyar Klasszikusok) I. k. 1951. 201 — 202. 1. 6