Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
III. A ritmus funkcionális szerepe
megvalósuló forradalmat elutasító magatartás között van. Végül még egy megjegyzés: az erősen gondolati lírikus Babits írta ezt a verset, aki most is nagy fegyelemmel szorítja indulatait e szigorú forma közé. Befejezésül mint a tartalom formára találásának különös esetét említsük meg, hogy néha lírai műfaj is öltözött hexameterbe, ebbe a hagyományosan eposzi formába. Már Petőfi él vele így (pl. hatalmas víziójában, Az ítéletben, azután közvetlen hangon induló, de a vers végén ódái magasságba szárnyaló Levél A rany Jánoshoz c. episztolájában), s újabb költőink közül is többen fejezik ki lírai élményüket ebben az ünnepélyes formában. József Attila egyik Flóra -versének adta ezt a metrumot, s még négy hexametert olvashatunk a Nagyon fáj kötetben. Radnóti Miklós hangja a szenvedések legnagyobb mélységeiből tör fel benne; amikor az emberi viszonylatok a legösszekuszáltabbak, akkor szólal meg eklogáiban és a munkatáborban írt szép szerelmes verseiben, az Október végi. hexameterekben ebben a nagy formai fegyelmet kívánó zárt metrumban. Illyés Gyula Egy régi városban c. versének Vörösmartyra emlékező utolsó részét írja stílszerűen hexameterben. Visszatekintve az antik formában írt lírai versek elemzésére, igazoltnak tekinthetjük kiindulási megállapításainkat: valóban többnyire sajátos tartalmi, műfaj-, stílus- és versformaegység áll fenn görög—római metrumokat megszólaltató lírai verseinkben. Feszültebb inspirációból fakadnak még akkor is, amikor intimebb érzelmeknek és viszonylatoknak adnak hangot, amikor az óda mellett az elégia, a hazafias mellett a szerelmi vagy más egyéni tartalmú líra műfajához társulnak. Ez az emelkedett hangulat, feszültebb érzelmi állapot leginkább a stílussal árulja el magát, a versek szókincsének választékosságával, képeinek nagyobb arányaival, ünnepélyesebb hatást keltő érzelmi telítettségével. Van valami hasonló, ódon zamata e képeknek, ha akár a felvilágosodás, akár a reformkor költőit állítjuk újabb líránk képviselői, a nyugatosok vagy József Attila, Radnóti Miklós és Illyés Gyula mellé.21 Még valamit, ami indokolja, hogy miért éppen újabb lírikusainkat szemeltük ki, hogy segítségükkel e formák funkcionális szerepét bemutassuk. Nem egy versükben nemcsak ezek tartalmában, hanem már magában a tényben is, hogy művészi fegyelmet megkívánó, szigorú kötöttséget kívánó metrumokat alkalmazták, van valami tiltakozás koruk barbársága, ziláltsága, emberi viszony21 E szemle is igazolja stílus és versforma együttes tanulmányozásának szükségességét , melyre jó út beigazítással szolgálnak Gáldi Lászlónak már idézett tanulmányai. S4