Perczel Károly: Regionális tervezés és a magyar településhálózat (Budapest, 1966)
IV. Dr. Gerle: A gazdasági ágazatok fejlesztésének összefüggése a regionális tervezéssel
(a szállítási pályák nyomvonala) bizonyos belső egyöntetűséget képvisel. Ezekkel szemben a vízgazdálkodás ágazatai az ágazatra jellemző folyamatok jellege és területi szerkezete szempontjából erősen különböznek egymástól. A víz „kitermelése” pl. rokonjellegű a kitermelő iparokéval, elosztása és elvezetése szállításjellegű. Az öntözés a mezőgazdaság „gondozás és ápolás” jellegű feladataival rokon, az árvíz- és belvízvédelem sajátos, önmagában is sokfajta feladatot (gát, csatorna, szivattyú létesítése és üzemeltetése) foglal össze. A rendeltetést teljesítő elemek egy része pontszerűen oszlik el a területen (vízkivételi helyek, tisztító telepek), más részük vonalas jellegű (vezetékek, csatornák, gátak) és épp ilyen súlylyal szerepelnek a területi kontinuitással jellemezhető funkciók és azok létesítményei (belvízvédelem, erózió elleni védelem, tározómedencék). így a vízgazdálkodás egyes ágazatai a regionális tervezésben is eléggé heterogén formában jelentkeznek. További különös sajátossága a vízgazdálkodásnak, hogy egy, lényegében konstans-nak tekinthető anyagmennyiséggel foglalkozik, annak természetes körforgása során ismételten rendszeresen visszatérő mennyiségét osztja el, használja fel, védi meg kedvezőtlen hatásoktól (pl. szennyeződés, elforgácsolódás), elősegíti vagy akadályozza mozgásában. A kitermelő ipar esetében — bár a termelés évről évre nő — a bányakincs menynyisége szükségszerűen egyre csökken; a mezőgazdaságban — bár a termőföld területe nem, csak annak igénybevett hányada és az igénybevétel intenzitása változik — a termék mennyisége egyre növekszik. Ezekkel szemben a vízgazdálkodás a „Föld” adott mennyiségű vízvagyonával „gazdálkodik” igen sokféle módon — de mindenképpen a maximális „takarékosság” elvének szem előtt tartásával. A mi sajátos viszonyaink figyelembevételével természetesen csak az édesvízzel való gazdálkodással foglalkozunk, de ha figyelembe is vesszük a más országok által hozzáférhető, sokszorta nagyobb tengervíz-vágyon létezését, a jelenlegi gazdaságiműszaki adottságok és ezek alakulásának ismeretében a tervezés perspektívájában már számíthatunk arra, hogy a vízgazdálkodás legfontosabb célkitűzése, hogy azt a vízellátás céljára is igénybe vehessük. (Természetesen mint vízi közlekedési pálya, mint recipiens, mind védekezést indokló károkozó tényező és mint energiaforrás már most is tárgya a tenger menti országok vízgazdálkodásának, de vízellátás céljára egyelőre még csak a párolgása útján rendelkezésünkre álló desztilláturnát: a csapadék rendszeresen újratermelődő és nem növelhető mennyiségét tudjuk számításba venni.) A vízvagyon általában korlátozott és az igényekhez képest viszonylag kis menynyisége különösen fontos nálunk, minthogy a mi országunk a vízben különösen szegény területek közé tartozik és a vízellátás mennyiségi igényei is még igen alacsony színvonalon állnak, ami a nagymérvű távlati növekedés figyelembevételét indokolja. A vízgazdálkodás és a regionális tervezés összefüggései éppen hazánk sajátos helyzetében különösen erősek, itt különösen kidomborodnak az egymásrautaltság problémái, ezért a következőkben röviden ismertetni kívánjuk a hazai vízgazdálkodás problémájára jellemző néhány adatot. 20 305