Péter László: Espersit János, 1879-1931. Ismeretlen adatok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez - Irodalomtörténeti füzetek 1. (Budapest, 1955)
8. Juhász Gyula barátja
költőtől egy nagy fényképet kapott ezzel a dedikációval : »Dr. Espersit Jánosnak igaz szeretettel. Szeged, 1923. október 31. Juhász Gyula.«132 Ekkor hívhatta ki Espersit a költőt, s ő elfogadva a meghívást, november utolsó napjaiban meg is érkezett Espersit házához.133 Mikor eltávozott, akkor írta meg részletesebben lapjában az itt töltött napok eredményét a vendéglátó Espersit. írja, hogy kilenc napot töltött itt a költő. »Háromra akart jönni, hogy egy kissé kiszakítsa magát a mindennapi élet és a hírlapírói robot szürkeségéből, hogy kedve szerint dolgozhasson, zaklatás nélkül, idegesítő kézirat sürgetés nélkül, csöndben, kontemplálva, kedve és hajlama szerint. És megtalálta munkakedvét. Jól érezte magát. Három nap helyett kilencig maradt és kilenc álló napig folyton dolgozott. Gyönyörűség volt nézni, amint átszellemült arccal forgatott régi fóliánsokat, latin és magyar bibliákat, modern írásokat, új és régi könyveket és írt, írt reggeltől estig, a rövid ebédidőt kivéve. És ez idő alatt megírt öt verset, négy novellát, két egyfelvonásost és két visszaemlékezést, egyiket Riedl Frigyesről, a nagy esztétáról, a másikat Ady-ról, a Holnap irodalmi társasághoz és Nagyváradi!oz való viszonyáról.«134 »Tegnap este — folytatja Espersit beszámolója — elutazott, azzal az ígérettel, hogy májusban visszajön hosszabb időre és megírja itt Makón első regényét, mert mint alább közlendő levelében írja, ,végre prózaíróvá is lehettem’, mintha régen nem tudnánk, hogy prózaírónak is elsőrendű, nemcsak lyrai költőnek. Tartóztatni tovább nem lehetett, mert a költőkkel csínján kell bánni. Minden kicsiséget százszorosabb tehernek és korlátnak látnak és éreznek, mint más emberfia. Érzékenyek, szenzibilisek, de kedvesek és közvetlenek, ha hangulataikban a környezettel harmóniáinak.«135 Juhász Gyula búcsúzáskor egy levelet adott át Espersitnek, azzal a kijelentéssel, hogy azt újságja számára írta, de csak elutazása után szabad elolvasnia. Espersit megtartotta a regulát, s a költő távozása után közzétette Juhász Gvula levelét. »Hogy közreadjuk — vezette be — csak azért tesszük, mert nemcsak a címzettnek szól, hanem egv kicsit a magyar népnek is, és Juhász Gyula írásától nem foszthatjuk meg olvasóinkat, bármennyire is parancsolná szerénységünk, hogy a főszerkesztőnk személyének szóló nyilvános elismerést elhárítsuk.«136 132 Árva Józsefné birtokában. 133 Juhász Gyula Makón. MRT? 1923. nov. 28. 134 Juhász Gyula Makón. Levele a főszerkesztőnkhöz, mely a magyar népnek is szól. MRÚ 1923. dec. 8. 1351. h. 1361. h. 36