Péter László: Espersit János, 1879-1931. Ismeretlen adatok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez - Irodalomtörténeti füzetek 1. (Budapest, 1955)
9. József Attila pártfogója
Az Espersitnél összevont magánvizsgáira készülő diáknak költői híre egyre nő a városban. Az egyik helyi lap arról ad hírt, hogy József Attilának megjelent három verse a Nyugatban, és szó szerint idézi a Világ ismertetését a Szépség koldusával ;183 a másik a francianyelvű magyar lap, a L’Écho du Danube kritikáját közli magyarul.184 József Jolán aggódó levelére, amelyben Attila sorsa felől érdeklődött, Espersit megnyugtatóan válaszolta : »Attilának szeretetre van szüksége. Attila megéri mindnyájunk törődését.«185 Az Espersitnél eltöltött félesztendőről, Espersit szerető gondoskodásáról a leghitelesebb dokumentum Espersit Jánosnak József Jolánhoz intézett s most Szántó Judit tulajdonában lévő értékes levele. Az ő szívességéből közölhetem : Nagyságos asszonyom, bocsásson meg, hogy ismeretlenül írok, de szeretném Attila öcsém ügyében megnyugtatni, aki után érdeklődik s aki már két ízben kapott távirati vigaszt és aki talán költői szenzibilis természeténél fogva leveleivel felesleges aggályt keltett. Attila öcsémnek van egy hibája, amit már sokszor szemére vetettem s amiből később majd kivetköződik, hogy csak verset tud írni, de prózát nem s poétának e tekintetben is verzatusnak kell lenni s bízom is benne, hogy átmeneti hangulatait nemcsak panaszos versben, hanem tárgyilagos szépprózában is megfogja majd valamikor írni tudni, ha az életet nemcsak lírai szemüvegen, ifjonti lázas lélekkel nézi, hanem meglátja annak szépségeit is, amelyeket most is kutat és fürkész, de eddig azokban — általam ismert hányatott és szomorú ifjúsága után, (igaz, hogy még most is jó, nagyszemű, szépen látó gyerek) — kevés része volt. Van azonban a régi rómaiaknak egy közismert közmondásuk »Sub pondere crescit palma« — a teher alatt nő a pálma s ez ezerszeresen áll a poétára nézve, akit, ha mindig kendermaggal és nektárral étetünk elfelejti a szép dallamokat és egyhangú áriákat fog fütyörészni. Én úgy látom, hogy Attilának ez időszerint sokkal, de sokkal kevesebb baja van, mint ezelőtt még hónapokkal is volt és panaszra nincs semmi oka. Az ón ifjúságom sem volt rózsákkal teli, 14 éves koromtól kezdve mind mostanig magam lábán éltem s jól megvagyok s átéltem sok sok szenvedést, keserűséget, háborút, éhezést stb. s mégse szürkültem le lelkileg, (de nem magamról akarok beszélni, hanem Attiláról) -— nem lesz baja Attilának sem, sőt. . . Attilát mindenki szereti. Korához képest olyan elismerést vívott ki magának irány tadó helyeken s olyan férfiak rokonszenvét és figyelmét vívta ki, hogy erre ő is és minden hozzátartozója büszke lehet. Az nem baj, ha ő nincs megelégedve. A borostyánt nem adják 183 MFrÚ 1923. ápr. 24. 184 MRŰ 1923. máj. 27. 185 József Jolán, JA 179. 1. 54