Péter László: Espersit János, 1879-1931. Ismeretlen adatok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez - Irodalomtörténeti füzetek 1. (Budapest, 1955)

10. Művészetről és irodalomról

Van itt még néhány jó idős komáin, ölelő csöndje néhány öreg háznak ; szeretlek, mint az álmodó a méhest. Ó, itt a nyugalom zenél fülünkben, ha esténként a bókák harmónikáznak. Nagyon szeretlek néhány jó komám. S már elhagyom tizennyolc évemet, e kis vidéki várost elhagyom már, mert memii kell és én már meg se kérdem, hogy többet ér-e a rideg Öröklót, az egész világ kicsi városomnál. Csak elhagyom tizennyolc évemet. (Elköszönő szelíd szavak) 10 Espersit János nemcsak mint az irodalom barátja és párt­fogója, költők istápolója, de mint mabarát és művészet-rajongó is különös és kiemelkedő egyéniség volt. Mindenekelőtt jellemző, hogy mint az irodalomban, éppúgy a festészetben is voltak önálló próbálkozásai: maga is szeretett festegetni, néhány képét a csa­ládja őrzi is. »A művészet a kultúra virága«, »a művészet életünk megkoronázó ja és beteljesülése« — írta egyik kéziratos tanulmá­nyában,235 s ez a rajongás a művészetért és irodalomért, adta meg élete értelmét. Makó neki köszönheti képzőművészeti kultúráját. Említet­tük, hogy ő rendezte meg a város első képzőművészeti kiállításait, vásárhelyi művészbarátainak műveiből, akikhez még vásárhelyi éveiből származó meleg barátság fűzte. Rudnay Gyula, Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János, Károlyi Lajos személyes jó barátja volt, s gyakran látta őket vendégül házában; írók és festők egymásnak adták ott a kilincset, s nem is érezte jól magát, ha legalább egy író, festő vagy költő vendége nem volt. Nevéhez fűződik a kezdeményezés is, amely három éven át nyaranta a »makói művésztelep« működésében és őszi tárlataiban valósult meg, elhozva e vidéki kis mezővárosba a nemzeti festészet akkor legegészségesebb iskolájának, Rudnay tanítványainak művé­szetét. Ő írta meg 1925 újévi cikkében, hogy Rudnay Gyula szíve­sen jönne Makóra tanítványaival, ha a város közönsége támogatná munkájukat.236 Fölhívása nem maradt meddő: a város értelmi­ségi rétege a háború utáni nyomorúság ellenére otthont adott a 235 Vö. a 78. jegyzetben említettekkel. 236 Espersit János, Nyári festőiskola Makón. MFrÚ 1925. jan. 1. 72

Next