Péter László: Espersit János, 1879-1931. Ismeretlen adatok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez - Irodalomtörténeti füzetek 1. (Budapest, 1955)
10. Művészetről és irodalomról
Van itt még néhány jó idős komáin, ölelő csöndje néhány öreg háznak ; szeretlek, mint az álmodó a méhest. Ó, itt a nyugalom zenél fülünkben, ha esténként a bókák harmónikáznak. Nagyon szeretlek néhány jó komám. S már elhagyom tizennyolc évemet, e kis vidéki várost elhagyom már, mert memii kell és én már meg se kérdem, hogy többet ér-e a rideg Öröklót, az egész világ kicsi városomnál. Csak elhagyom tizennyolc évemet. (Elköszönő szelíd szavak) 10 Espersit János nemcsak mint az irodalom barátja és pártfogója, költők istápolója, de mint mabarát és művészet-rajongó is különös és kiemelkedő egyéniség volt. Mindenekelőtt jellemző, hogy mint az irodalomban, éppúgy a festészetben is voltak önálló próbálkozásai: maga is szeretett festegetni, néhány képét a családja őrzi is. »A művészet a kultúra virága«, »a művészet életünk megkoronázó ja és beteljesülése« — írta egyik kéziratos tanulmányában,235 s ez a rajongás a művészetért és irodalomért, adta meg élete értelmét. Makó neki köszönheti képzőművészeti kultúráját. Említettük, hogy ő rendezte meg a város első képzőművészeti kiállításait, vásárhelyi művészbarátainak műveiből, akikhez még vásárhelyi éveiből származó meleg barátság fűzte. Rudnay Gyula, Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János, Károlyi Lajos személyes jó barátja volt, s gyakran látta őket vendégül házában; írók és festők egymásnak adták ott a kilincset, s nem is érezte jól magát, ha legalább egy író, festő vagy költő vendége nem volt. Nevéhez fűződik a kezdeményezés is, amely három éven át nyaranta a »makói művésztelep« működésében és őszi tárlataiban valósult meg, elhozva e vidéki kis mezővárosba a nemzeti festészet akkor legegészségesebb iskolájának, Rudnay tanítványainak művészetét. Ő írta meg 1925 újévi cikkében, hogy Rudnay Gyula szívesen jönne Makóra tanítványaival, ha a város közönsége támogatná munkájukat.236 Fölhívása nem maradt meddő: a város értelmiségi rétege a háború utáni nyomorúság ellenére otthont adott a 235 Vö. a 78. jegyzetben említettekkel. 236 Espersit János, Nyári festőiskola Makón. MFrÚ 1925. jan. 1. 72