Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1965)
A bukás után
lölködés és kétes értékű napipolitika vert fészket a szegedi iskolákban. A költő azt követeli, hogy ne „kútmérgezés és konkolyhintés” (érdemes megfigyelni: e szavak mindig a klerikalizmussal kapcsolatban futnak ki tolla alól!), hanem eredményes tanítás és áldásos nevelés folyjék. Két nappal későbbi cikkéből már megtudjuk, hogy mire is vonatkozik az itt még általános és elvont példálózás, bár magát a cikkét kiváltó esetet itt még nem említi. Nov. 9-i Prelogg Józsefhez c. vezércikkében a piarista gimnázium igazgatójának emlékezetébe idézi a szegedi kegyesoskola szabadelvű tradícióit, amelyeket most a préfasiszta diktatúra iskolákban is meghonosodó szelleme fojtogat. Juhász Gyula természetesen elfogult: a régi iskolai szellemet — mely valóban méltánylandóan humánus és szabadságszeretetet sugárzó volt — túl is értékeli. Cikke ezt tükrözi, de egyben költői öntudatának is kiváló dokumentuma. így kezdi: „Főtisztelendő uram, a piaristák egy régi tanítványa szól önhöz. Több ennél, egy régi kollégája is Önöknek, aki egy esztendeig maga is viselte Kalazanti szent Józsefnek, a kicsinyek atyjának tisztelendő öltönyét. Még ennél is több, egy magyar költő szól önhöz, akinek szava milliókhoz beszél és beszél elsősorban az ifjúsághoz, a jövő nemzedékéhez, amely — én érzem és tudom, — engem szellemi vezérének tud és lát, nem a felsőbbség tekintélye, de a szíve, lelke sugallata révén. Főtisztelendő Uram, az irodalom története följegyzi, hogy Juhász Gyula a szegedi városi főgimnáziumban töltötte ifjúsága nyolc esztendejét. Ez az intézet mindig híres volt arról, hogy tanárai jó magyarok és jó emberek.” Méltatja a Magyar Gábor igazgatása alatti régi iskolát, az iskolapadok egyenlőségét, a szegényekkel való különleges törődést, a felekezeti megkülönböztetés teljes hiányát. Nem világos, milyen időszerű esemény váltotta ki a költőből ezt a két cikket. Juhász itt sem bírál, csak sejteti vádját, azt, hogy az öreg iskola hűtelen lett régi hagyományaihoz. Csupán arra céloz, hogy három tanárt büntetésből kisebb helyre helyeztek át, nyilván forradalmi szereplésük miatt. A Friss Hírek nov. 6-i erősen cenzúrázott cikkéből egy diák kizárásáról szerzünk tudomást, s így inkább az a valószínű, hogy ez adta a költő kezébe a tollat. A Friss Hírek szerint Färber Andor VI. osztályú tanuló azt mondotta volna, hogy „a tanári testület nem elég liberális.” (Lehet, hogy a lap még mást is idézett volna, de a cenzúra törölte.) Különben érdemes tán megjegyezni, hogy a kicsapott diák később, 1922—24-ben József Attila szegedi baráti köréhez tartozott. Prelogg igazgató válasza különben toleráns hangú, mindenben a Magyar Gábor tradícióihoz való hűséget vallja, ígéri, hogy ezután is kizárja az iskolából a türelmetlenség és felekezeti gyűlölet minden megnyilvánulását. „Az Eötvös, Kossuth és Deák Ferenc lelke szerint való liberálizmus vezérli ma is minden tényében a szegedi kegyes iskolát” — írja. Válaszának egyetlen negatívuma a Färber-esetre való utalás, melyből, ha más nem, a terrornak való engedelmesség kényszere tűnik ki, s ez bizony kiáltó ellentétben áll a hirdetett liberalizmussal. Mégis, mondom, ez a válasz kielégítő s Juhász is örömmel közölte pár szavas kommentárjával a lap hasábjain. Nem így azonban a szélsőjobboldal! Még Prelogg válasza előtt, frissiben reagált Juhász cikkére a Szegedi Üj Nemzedék nov. 11-i számában. A névtelen cikkíró A jövő nemzedék szava címmel az ifjúság nevében szól, bár nem bizonyos, hogy kora valóban följogosította erre, s nem valami éltes, öreg reakcionárius ragadott-e pennát a költő ellenében. Mert a cikk hangja bizony igen ósdi. Am nagyon jellemző! „Ki gondolta volna — veti Juhász szemére —, hogy mikor a színház Tevéi matinéján együtt lelkesedtünk Juhásszal saját gyönyörű hazafias 256