Pók Attila: A haladás hitele. Progresszió, bűnbakok, összeesküvők a huszadik századi Magyarországon (Budapest, 2010)
Klió kísértései. A jelenbe érő múlt
FEJTŐ FERENC ÖRDÖGEI Hit és illúziók Nagy formátumú személyiségek leginkább paradoxonokkal jellemezhetők. Vajda Jánoshoz, Adyhoz vagy József Attilához hasonlíthatóan Fejtő hívő ateista, átéli mindazt, ami teher lehet a hitben és ami nyomaszthat egy ateistát: „Évekig tanulmányoztam a teológiát és a misztikát, s ez nem múlt el nyomtalanul. Ateistának vallottam ugyan magamat, de azért nyitva hagytam egy kis kaput az istenhit előtt. A szocializmus voltaképpen fogadás ... arra, hogy a természeten és a társadalmon a vallás segítsége nélkül is úrrá lehetünk ...”460 A vallást nem holmi butító kábítószernek tekinti, hanem a megkönnyebbülés, a vigasz, a belenyugvás, a megbékélés eszközének. Hite illúziók nélküli, nem hisz sem a halhatatlanságban, sem Jézus isten mivoltában, sem a feltámadásban, sem pedig Isten mindenhatóságában, kivált mivel az utóbbi szöges ellentétben áll a világon mindenütt jelen lévő gonosz uralmával. Ionescóval együtt igazat ad Goethének, amikor a Sátánt szinte azonos szintre helyezte Istennel. Az alkotó kétely Fejtő Ferenc egész életét áthatotta az alkotó kétely, bár konkrét történeti-politikai kérdésekkel foglalkozó egyes munkái (legyenek rövid cikkek vagy vastag könyvek) szilárdságot, határozottságot, egyértelműséget sugallnak. Egyik méltatója szellemes megfogalmazásában: „А XX. század európai történészeinek talán ő az az agyveleje, amely a legtöbb tényt raktározta, s mindazokat a legszigorúbban rendezte el önmagában. Mindegyik tanulmánya olyan, mint valamely tömör és szétbonthatatlan szerkezetű alkotmány, 460 Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. 166. ♦ 291