Polinszky Károly (szerk.): Műszaki lexikon 3. köt. N-Z. - 1974. - Műszaki lexikon 3. (Budapest, 1974)
V
városépítészeti elem 923 városépítészeti térhatás porit, gyülekezőtér, lakóegység), építőművészeti értékű, formai egysége. A ~ egy-egy térről, útszakasztól egész városig terjedhet; nagyobb méretek esetén többnyire a városszerkezet és alkat, ezek összefoglaló képies értékelése révén válik értékké s nem valamennyi részletével. A városépítészet művészi célja ~ létrehozása, feladata továbbá ilyenek megfelelő védelme. ~ek a múltban gyakran jöttek létre a város organikus fejlődése folytán, napjainkban azonban egyik lényeges előfeltételük a terv. városépítészeti elem, városképi elem, motívum: formai egészként érvényesülő építmény, építményrész v. térbeli természeti adottság (pl. épületsor, épület, torony, kapuzat, szobor, híd, fasor, fa, víztükör), melynek városépítészeti együttesben v. városképben még meghatározó jelentősége van, de önmagában nem együttes, nem városkép. ~eknek tekinthetők esetenként együtthatásuk következtében a nagy számban előforduló jellegzetes kisebb elemek (pl. boltok, tetőzetek, kémények) is. A ~ felismerésének, kellő értékelésének mind városképek vizsgálatában, mind létrehozásában jelentősége van, méretei a városkép méretétől függően változhatnak. Kis építészeti elem ~nek is tekinthető, pl. olyan kisebb építmény, melynek belső tere szükségszerűen nincs, továbbá képzőművészeti, kertészeti alkotás és a városképet gazdagító egyéb létesítmény (pavilon, pergola, lépcsőzet, szobor, kút, kandeláber stb.). városépítészeti érték: városépítészeti együttesek egészének, részeinek, elemeinek elemzése, egybevetése alapján meghatározott, szükség szerint már elismert értékekhez viszonyított értéke. Esztétikai, történeti, etikai és használati értékeknek esetenként változó arányú összegeződésével jön létre, számszerűen ez idő szerint még általában nem mérhető. Gyakorlati jelentősége főleg városépítészeti alkotások védelmében, a hozandó áldozatok mérlegelésében, új alkotások értékelésében van. Jelentőségét növeli társadalmi elfogadottsága. Értéktényező: a ~ létrejöttében, meghatározásában fontos, általában a városalkattal, a városépítészeti jelleggel, a város életével kapcsolatos tényező. Ilyenek jellegzetesen az egység, a térbeli rend, a helyi jelleg, a város múltjának megjelenítése, az eligazodás, az otthonosság. Kellő hatásfok esetén ~ek lehetnek a kompozíeiós tényezők is. városépítészeti forma, városforma: általában a város egészének, esetenként jelentős részének (városépítészeti együttesnek) kifejező, egybelátható formája, mely a város szerkezetében, alkatában lényeges jellegzetes városépítészeti elemek viszonylataiban nyilvánul meg. városépítészeti hangsúly, hangsúlyos városképi elem: adott városképben általában helyzete, tömege, aránya v. kiképzése folytán a környezethez képest fokozottan érvényesülő városépítészeti, ill. kompozíciós elem. Ún. vertikális hangsúly, Ш. elem a környezetéből kiemelkedő és elsősorban így érvényesülő városépítészeti elem. Hangsúlyos beépítés: a ~ként érvényesülő, tartalmi vonatkozást kihangsúlyozó beépítés (épület, épületsor). városépítészeti hatástényező: minden olyan városépítészeti elem esztétikai jelentősége, viszonylatuk, összegeződésük, továbbá más őket kiegészítő látványszerű tárgy, jelenség (pl. zászlók, megvilágítás, színek, forgalom), amelyeknek a városépítészeti hatás kiváltásában meghatározható szerepük van. ~ szerepét tölthetik be a kompozíciós és az értéktényezők is. városépítészeti jelleg: a város egészének v. jelentős részének helyi adottságokból, különleges, a városra jellemző városépítészeti elemekből összegződő, s a várost v. az egyes városokat másoktól megkülönböztető jellege. Ily módon jellemezheti városok meghatározott csoportjait is (pl. alföldi városok). Stilisztikai jelleg: az épületek egységes stílusából, általában egy építészeti korszakból származó ~. városépítészeti kapcsolat: építészeti, esetleg képzőművészeti, kertészeti eszközökkel létesített, vizuálisan is érzékelhető kapcsolat városok egyes részei v. városépítészeti elemei között. Közvetlen ~ szoros térbeli összetartozással jön létre, s egy nézőpontból többnyire áttekinthető, közvetett ~ létrejöhet térben távolabbi helyek között is, ha a városképben még érzékelhető. A ~ jelentős kompozíciós elem, meglevő városok esetében értéküket, hatásukat növeli. városépítészeti kompozíció: jelentős városépítészeti elemek összefüggő rendszere, mely a városépítészeti formát jellemzi, meghatározza. A ~ ily módon a városszerkezet és a városaikat esztétikai megfogalmazása; régebbi városokban gyakran előzetes terv nélkül jött létre, napjainkban a tervezés folyamán annak tudatos művelete. Jelentése így kettős: meglevő városban a városépítészeti érték lényeges tényezője, új város létesítése esetén a városépítészeti alkotó folyamatnak az egészet átható mozzanata. Kompozíciós elem a ~ban még meghatározó szereppel bíró jelentősebb városépítészeti elem, hangsúly, esetleg városépítészeti együttes, kapcsolat (utak, terek, középületek, közparkok, a terepadottságok hangsúlyozása stb.). Kompozíciós tényezó: a kompozíciós elemek által meghatározott (pl. folt-, tér-, tömeghatás) v. viszonylataikból eredő tér- v. időbeli tényezők, amelyek a kompozíció jellegét meghatározzák (arány, kontraszt, ritmus, szimmetria, mellé-, alárendeltség, ismétlés, változatosság stb.). városépítészeti térhatás: épületek, építmények, esetenként növényzet, táji elemek által létrejövő térnek, tereknek a városépítészeti formát, kompozíciót befolyásoló hatása. A ~ egyike a jelentős városépítészeti hatástényezőknek.