Polinszky Károly (szerk.): Műszaki lexikon 3. köt. N-Z. - 1974. - Műszaki lexikon 3. (Budapest, 1974)
V
vízkészlet 1032 vízkos gumibélésű csapágyperselyeket használnak vízkenéssel. A gumibélés acél- v. fémperselybe van vulkanizálva. Siklófelületén hosszirányú hornyok vannak. A relatív játék nagyobb, mint a fémanyagok esetében, mert a gumi üzem közben felmelegszik és így kiterjed. A csapágyon átáramoltatott víz nemcsak ken, hanem hűt is. A textilbakelit műanyag is használható '-perselyként. Nagy terhelésű, kis sebességű hengerműcsapok ágyazására is jól használható. vízkészlet: (vízg) 1. meghatározott térrészben adott időpontban található vízmennyiség (ms); 2. meghatározott térrészből adott időpontban v. adott tartóssággal, v. valószínűséggel kifolyó vízhozam (ma/s); 3. meghatározott térrész határoló felületének kijelölt részén az időegység alatt kifolyt (kivett, gazdaságosan kivehető) vízmennyiség (m3/év). — A magyar ^.gazdálkodási gyakorlat általában a felszíni vízkészletet a 2., a -»felszín alatti vízkészletet az 1., a hasznosítható felszín alatti ~et a 3. alatti meghatározás szerint értelmezi. — írod. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet: Magyarország vízkészlete. I., II., III. Bp., 1954, 1957, 1958. vízkészlet-gazdálkodás: valamely terület vízkészlete hasznosításának tervszerű szabályozása a ->-vízhasználatok mennyiségi és minőségi követelményeinek leggazdaságosabb kielégítésére, a tározási lehetőségek és a vízvédelem szempontjait is figyelembe véve. — írod. Csermák B. — Domokos M.: Vízkészletgazdálkodási évkönyv. Bp., 1964. vízkészlet-gazdálkodási területegység: Mo.-on bevezetett fogalom: 500 — 1500 km2 kiterjedésű — általában a —<-TVK-egység részvízgyűjtőkre való osztásával létrejött — hatóságilag megállapított terület, melynek felszíni és különböző felszín alatti —vízkészletét, valamint —vízigényeit a folyamatos nyilvántartásban és a -vízmérlegszjerkesztésben egységesen kezelik. A ~eken kívül még az országos jelentőségű folyók és területi kiemelt vízfolyások a nyilvántartási egységek. A —vízkészlet-gazdálkodás igényeinek megfelelően a ~ célszerűségi£okokból max. 10 alegységre osztható. vízkészletmegosztás: valamely —vízgazdálkodási egység hidrológiaüag, közigazgatásilag v. országhatárok által széttagolt részeinek az egység meghatározott fajtájú —hasznosítható vízkészleté bői való részesedését megállapító művelet. A részesedés arányát a természeti adottságokon kívül a már kiépített -vízhasználatok, a tervezetteknél pedig gazdaságossági szempontok,továbbá államközi megállapodások döntik el. A felszíni vizek esetében a ~ része a lekötött víz, átvett víz, átadandó víz mennyiségének megállapítása is. vízkiszorítás: 1. deplacement: a hajók térfogat- v. súlydimenziójú jellemzője. Az úszó hajó által kiszorított víz súlya megegyezik a hajó önsúlyával (Archimedes törvénye). A ~ számítható tehát a vízbe merülő rész térfogatának meghatározásával v. a hajó súlyának kiszámításával, ún. súlyszámítással. Az irodalomban a ~ a hajók nagyságát jellemzi. — 2. (kfbány) porózus kőzetben levő kőolaj kiszorításának módja, ha a kiszorító közeg víz. Az olajat kiszoríthatják általában az olajtelepet határoló víztestből beáramló vízzel, v. pedig az olajtest peremén v. meghatározott kúthálózat szerint telepített vízbesajtoló kutakon át benyomott vízzel. A víz frontálisan szorítja ki az olajat, mely kiszorításra érvényes az —f-görbe kőzet- és áramlási jellemzőkkel meghatározott képe. vízkivétel: (vízg) 1. a —vízigény kielégítésére ~i művek felhasználásával folytatott vízbeszerzési tevékenység; 2. a ~i művel kivehető vízhozam, mely az időben ingadozó vízigények felső határa. Vízfolyásból, tóból v. tározóból az öntöző főcsatornába rendszerint zsilipes ~i művel v. szivattyúkkal, ritkábban —szivornyával veszik ki a vizet. vízkivételi csap, hidráns: (vízg) a beépített csővezetékből a vizet a felszínre vezető, csappal zárható csődarab, a —beépített csővezetékű esőztető berendezés jellegzetes szerelvénye. vízkivételt mű: (vízg) létesítmény elsősorban a felszíni vízfolyások vizének vízellátásra való felhasználására. Olyan berendezésekkel kell ellátni, amelyek a nagyobb úszó tárgyak, —hordalék és —kásajég vezetékbe való bejutását kiküszöbölik. vízkivételi műtárgy, vízkivétel: (vízg) a —vízépítési műtárgy szerkezeti része v. önálló műtárgy, amelynek fő célja a víz hidraulikai szempontból kedvező kivezetése a természetes vízfolyásból, —állóvízbői, csatornából v. duzzasztott víztérből, továbbá az átfolyás szabályozása. Feladata lehet még az is, hogy a hordalékot, jeget és az uszadékot teljesen v. részlegesen visszatartsa. vízköre: (ép) —bádogszerkezetek vízkorlátozás:7(vízg) átmeneti szükségintézkedés, mely rendkívüli vízszűke idején a —vízhasználatoknak kiszolgáltatandó vízhozamot azok népgazdasági fontossága szerint hatósági rendelkezéssel a vízigénynél kisebb értékre csökkenti. A ~ okai: hidrológiai (vízhiány), •üzemi (műszaki hiba) okok v. szolgáltatói kötöttségek. A ~ minimális kárra törekvő tervszerű megvalósítására különböző mértékű ~i terveket kell előre elkészíteni. vízkormányzás: (vízg)~a vízszállító rendszer üzemeltetése sorén végzendő munka, amellyel a vízkivételi műnél kivett vízmennyiséget meghatározott rend szerint a hasznosítás helyére terelik. Két főtípusa van: az —alulról vezérelt vizkormányzás és a —jetidről vezényelt vízkormányzás. vízkos, vízemelő kos: önműködő, a folyadék mozgási energiáját hasznosító, folyadéklengés alapján működő vízemelő szerkezet. A lendítőcsövőn át (1. az ábrát) a H, eséssel beáramló folyadék torlónyomása a cső végén elhelyezett