Polinszky Károly (szerk.): Műszaki lexikon 4. (kieg.) köt. A-Z. - Műszaki lexikon 4. (Budapest, 1978)
L
légbuborékképző anyagok 489 légkör radioaktivitása szállítás enerrgiafelvétele nem haladja meg az egyéb szállítóberendezésekét. — A ~t megvalósító berendezések: —nyomóüzemű szállítóberendezés, -szívóüzemű szállítóberendezés, —-vegyes üzemű szállítóberendezés, —zárt rendszerű szállítóberendezés, —körvezetékes szállítás, —sűrű áramú szállítóberendezés. — írod. Pápai L.: Pneumatikus és fluidizációs anyagmozgatás. BME Továbbképző Intézete, Bp., 1973; Nyitrai F.: Szemes anyagok pneumatikus szállításának nyomás- és sebességviszonyai vízszintes csővezetékben. Műsz. dokt. ért. Bp., 1973; Szőnyi J.: Fluidizációs anyagszállítási vizsgálatok. Kand. ért. Veszprém, 1969. légbuborékképző anyagok: (ép. any) —légpórusképzők (II.) légbuborékos beton: légpórusképzővel készített beton. légelzáró szelep: légzáró kivitelben készített -* adagoló (I). légfogyasztási jelleggörbe: (fluidika) a —fluid erősítő к egyik jellemző görbéje, amely a táplevegő nyomásának függvényében ábrázolja az elem tápáramlását. léggömbhold: —ballonhold léghőmérséklet, levegő-hőmérséklet: az a hőmérséklet, amelyet a levegőnek szabadon kitett s a közvetlen napsugárzástól védett hőmérő jelez. A meteorológiai jelentésekben közölt ~ általában a talajfelszín fölött 2 magasságban mért érték. legjobb üzemi frekvencia, OWF <ang. Optimum Working Frequency): (hírad) rövidhullámok ionoszferikus terjedésénél az összeköttetés tartós fenntartására kiválasztott legkedvezőbb vivőfrekvencia. Meghatározása azon az alapon történik, hogy az adott ionoszférarétegre ferdén beeső elektromágneses hullámra először meghatározzák a még visszaverődő legnagyobb használható frekvenciát, és a ~t ennek kb. 85%-ára választják. Ennek az a célja, hogy az ionoszféraréteg kisebb szabálytalanságai, turbulenciái és statisztikus ingadozásai miatt ne szakadjon meg az összeköttetés. legkisebb vízkészlet: (vízg) a vízfolyás v. vízgazdálkodási egység hosszú vízhozam-idősorból levezetett legkisebb, azaz 100%-os tartósságú vízkészlete. légkör, atmoszféra: a Földet körülvevő és a Föld nehézségi vonzása következtében többé-kevésbé állandóan hozzá kötődő levegőburok; a Föld ~e a szilárd v. cseppfolyós felszíntől határozatlan magasságig terjed, sűrűsége aszimptotikusan közelít az interplanetáris tér sűrűségéhez. 80 km magasságban sűrűsége alig elegendő ahhoz, hogy a napfényt látható mértékben szétszórja. 600 km magasságban pedig már olyan ritka, hogy a gázra jellemző tulajdonságai megszűnnek létezni, és a molekuláris szabad útvonalak olyan hosszúak, hogy azokat az elliptikus pályák részeinek kell tekinteni a Föld vonzási terében. 1000 km-en sűrűsége még elegendő ahhoz, hogy könnyen észlelhető északifény-szerű hatásokat keltsen. 30 000 km magasságban a Föld felszíne fölött a molekulát, amely mintegy merev forgásban mozog a Földdel, a Föld vonzóereje már nem tartja meg ezen az orbitális pályán, így ez a magasság vehető a lehetséges ~ felső határa legszélső értékének. A ~ függőlegesen több rétegre osztható fel (—légkör rétegei), legáltalánosabban a felszíntől kb. 10 km-ig a troposzféra, 10-től 80 km-ig a sztratoszféra, 80 km fölött az ionoszféra van. Mivel a troposzféra tartalmazza a Föld ~e tömegének zömét és az összes vízgőzt, a legtöbb időjárási esemény troposzferikus jelenség. (— * levegő) — A ~ kifejezés bármely más égitestet körülvevő gáznemű burokra is vonatkozik. légköri nyomás: A —légkör a Föld vonzóereje következtében a földfelszínre nehezedik, és súlya adja a levegő nyomósát. A ~ legnagyobb a felszínen, innen felfelé fokozatosan csökken, mert a növekvő magassággal egyre kevesebb levegőtömeg terheli az alsóbb légrétegeket. Mivel a levegő erősen összenyomható, sűrűsége a rajta levő nyomáshoz igazodik, de egyúttal hőmérsékletétől sem független. Normális nyomós és hőmérséklet mellett a levegő a földfelszínen 800-szor könnyebb, mint a vele azonos térfogatú víz, lm3 levegő súlya kb. 1,3 kg. Ezen súly következtében a légkör olyan nyomást gyakorol a földfelszínre, amely 10 m magas vízoszlop súlyéval, ill. 760 mm magas higanyoszlop súlyával egyenlő. Mérőegysége a millibar [mb], 1 mb = = 1000 dyn cm-*, továbbá a higanymilliméter [Hg mm], annak a higanyoszlopnak a magassága, amely a légoszlop súlyával egyensúlyt tart. légköri zaj, atmoszferikus zaj: az alsó légrétegekben állandóan tapasztalható kisebbnagyobb villamos szikrakisülések által keltett rádiózaj. A szikrakisülések elektromágneses hullámokat hoznak létre. Ezek valamilyen — rendszerint ionoszferikus — hullámterjedéssel a keletkezés helyétől több ezer km-re is eljuthatnak. A vevőantennák kimenetén e kisülések eredőjeként fluktuáló zajfeszültség jelenik meg. A ~ kb. 1—2 kHz frekvencián a legnagyobb, majd a frekvenciával fokozatosan csökken. Kb. 16 —20 MHz-nél nagyobb frekvencián egyéb zajok miatt már nem észlelhető. A ~ térerőssége napszak, évszak, földrajzi hely szerint változik, a Föld trópusi területein a legerősebb. légkör radioaktivitása: radioaktív anyagok jelenléte a —légkörben, amelyek a természeti folyamatok és az emberi tevékenység által keletkeznek. Ennek megfelelően a légkör természetes és mesterséges radioaktivitását különböztetik meg. A légkörbe természetes úton radioaktív anyag a földkéregben jelenlevő urán, tórium és aktínium radioaktív bomlásának eredményeképpen jut, és a talajközeli