Pomogáts Béla: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. A népi líra irányzatai a két világháború között - Irodalomtörténeti könyvtár 36. (Budapest, 1981)
Népiség és tárgyias költészet - A líra fordulata és a második költői nemzedék
ség nevében tették, amely külön és teljes világot alkot, önálló entitás módjára létezik. „Vagyok, mint minden ember: fenség,/ Eszak-fck, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény” — vallotta Ady (Sem utódja, sem boldog őse); „Csak én bírok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban:/ a mindenséget vágyom versbe venni,/de magamnál tovább nem jutottam” — írta a pályakezdő Babits (A lírikus epilógja). És csak a háború idején, már a líra fordulója után, nőtt meg a közösségi képviselet, a magyarság vagy az emberiség nevében felhangzó költői beszéd szerepe. A „második nemzedék" költői már mindenképpen egy közösség szószólójának, egy társadalmi osztály követének tudták magukat. József Attila a munkásságot. Illyés és Erdélyi a parasztságot érezte a háta mögött, hangjuknak ez adott biztonságot, különös erőt. Illyés Dózsa György vértanúságára hivatkozott, erőt keresve lázadó indulatához: „A kémény füstjében Dózsa György sercegő bőrére emlékezik orrom, / Mintha haraptam volna belőle, gyomrom felkavarog. / Köpésem vitriol, ha isten segít, megláthatjátok még fekete marását" (Énekelj, költő). Erdélyi József a parasztságban látta táborát, és ez a tábor adott biztonságot szavainak: „Érzem őket mindig, léptennyomon;/ők az én igém súlya, ereje; / segítenek, ha olykor csüggedek” (Rokonok). József Attila pedig az osztályharcban adott szerepet költeményeinek: „Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz! . . .” (Szocialisták). A költő eleven közösséget látott maga körül, hozzá fordult szavaival, az ő megbízásából szólt és cselekedett.39 A valóság iránt megnyilvánult érdeklődés és a közösségi elkötelezettség egyszersmind stílusformáló erőnek bizonyult. Az individualista költészet feltétlen szabadsága, az avantgarde formaromboló és formaépítő kísérletei után mindinkább a költői hagyományok nyertek szerepet. A ritka és váratlan invenciók 39 Azt, hogy a „második nemzedék” költőivel a „proletár külvárosok zaja” került az irodalomba. Babits is felismerte, sőt üdvözölte. Ilyen értelemben szólott a fiatal írók 1928. december 14-én tartott előadóestjének bevezetőjében is. Bevezető. Nyugat 1929.1. 67-68. Az Új anthológia előszavában hasonló módon nyilatkozott. 11 11 — Pomogáts 161