Pomogáts Béla: Déry Tibor - Kortársaink (Budapest, 1974)
Az ember és a történelem esélyei
szeretők és ellenfelek emberi nagyságát vagy fogyatkozásait. Ez a gesztus vitákra vezetett, néhányan azzal vádolták, hogy indiszkréciót, sőt kegyeletsértést követett el (különösen Füst Milán és Karinthy Frigyes felesége: Bőhm Aranka ábrázolása során). E vita a művet igazolva nyert megoldást, újólag megerősítve az írónak azt a jogát, hogy művészi mondandója érdekében ne kelljen megtorpannia valamely életsors „diszkrét” tényei előtt.187 Déry felidézi halottak, ám szándékosan tartózkodik attól, hogy értékelje őket. Több alkalommal kifejezésre juttatja azt, hogy nem tud és nem akar ítéletet mondani saját sorsáról, a történelemről, barátairól. Erre utal a memoár címe is. Kritikusai, elsősorban Lukács György és Fehér Ferenc mégis helyesen mutatnak rá arra, hogy az emlékirat nem nélkülözi az ítélkezés gesztusát.188 Lukács György arra utal, hogy az író tudatos szándékai ellenére az ábrázolás logikája átfogó összefüggésekre világít, s ezekben az összefüggésekben ott rejlik az értékelés mozzanata. „Rávilágít például arra — mondja —, hogy emberileg lényeges viszonylatokban lehetetlen az intenzív élményt, a komoly emberi felvevőképességet, más embereket, mások sorsát illetőleg azok értékeléséről leválasztani. Már maga a tudomásulvétel, az emlékezésben történő megrögződés nincs és nem lehet — pozitív vagy negatív — értékítéletek nélkül.” Fehér Ferenc amellett érvel, hogy Déry éppen önmagával összehasonlítva értékeli nagyra József Attilát (és Gábor Andort). S hogy portréiban részletes hierarchiát teremt a művészet és a szerelem nagy életterületein. Ez a hierarchia azután nemcsak átgondolt, bár rejtett kompozíciós elvet jelent, hanem visszalopja az önéletírás hagyományos koncepcióját: az „éducation sentimentale” rendező elvét is. A hierarchikus sorba rendezett portrésorozat ugyanis azt mutatja be, hogy a személyiség 166