Pomogáts Béla: Déry Tibor - Kortársaink (Budapest, 1974)
Az ember és a történelem esélyei
miként fejlődik és gazdagodik az emberi kapcsolatok alakulása során. Ugyanez a hierarchia érzékelteti, hogy az író milyen értékrendet állapít meg választott eszményei között. A művészetben Grósz Andor, Gáspár Endre, Tóth Árpád, Füst Milán, Kassák Lajos és József Attila alkotják ezt az értékrendet: a dilettáns, a mesterember, a művész, a próféta és a társadalmierkölcsi forradalmár fokozatait. A szerelemben pedig Olga, Aranka és a tamáshegyi békét megszervező feleség alakjában rajzolódik fel az értékek sorrendje: a kispolgári házasság, a lázadó-pusztító szenvedély és a biztonságot adó szeretet fokozataiban. Mindkét hierarchia humanista értékrendet teremt, s az értékrend csúcsán, művészetben és szerelemben, azt is mondhatnók: a cselekvő létben és az emberi kapcsolatokban azok az eszmények foglalnak helyet, amelyeket Déry kiküzdött és megőrzött a történelem és az eszmélkedés viharai között. Az önéletírás következő rétegét a jelen kisvilágának, a füredi ház bukolikus remeteségének rajza alkotja. A tamáshegyi kert a bölcs öregség kerete és otthona. Amikor Déry a házról, a kertről, a szomszédok köznapjairól beszél, a múlt viszontagságainak jelenlegi békés és boldog ellenpólusát rajzolja. De az egyszerű füredi emberek sorsának és arcának felvillantása még egy értelmet ad. Különösen abban a fejezetben érezzük ezt, amely egy véletlen beszélgetés során hasonlítja össze az író és a szomszéd parasztember életét. Mindkét sorsra ránehezedett a közelmúlt történelme, a beszélgetők szinte versengve idézik fel megpróbáltatásaikat. Csakhogy az író elbeszéléséből a fokozódó kételkedés bontakozik ki, a parasztéból a fokozódó bizalom. Mintha Déry azt akarná sejtetni, hogy hitek és remények válsága idején az egyszerű és természetes élet jobban őrzi a maga épségét, sikeresebben lábolhat ki a történelem kátyúiból. 167