Probáld Ferenc: Budapest városklímája (Budapest, 1974)
III. Az éghajlati elemek értékeinek területi eloszlása Budapesten
gyobb is lehet, mert a szélsebesség mérséklődése a beépített területen ugyancsak javítja a fűtés feltételeit. Még kedvezőbb a helyzet a belvárosban, ahol a fűtési idény rövidebb, és a liőfokhíd kisebb, mint az ország bármely más részén. 2. A SZÉL A) A város hatása a szélviszonyokra A városi felszín jellegzetes tagoltsága és a környezettől eltérő hőháztartása révén számottevően módosítja a szélviszonyokat. A városban a szélsebesség erősen csökken; Landsberg (1956, 1970) szerint 10 m-es magasságban az évi átlagos szélsebesség 20 —30%-kai, a heves széllökések sebessége 10 — 20%-kai mérséklődik, a szélcsend gyakorisága viszont 5 —20%-kai növekszik. Chandler (1965) részletesen vizsgálta London belterülete és a város repülőtere szélviszonyainak eltérését, és úgy találta, hogy a városban csak az 5 m/s-nál nagyobb sebességű szelek veszítenek erejükből, míg az enyhe szelek a nagyobb függőleges átkeveredés folytán inkább erősödnek. A városok feletti légáramlás erősebb turbulenciáját számos más vizsgálat is igazolta (pl. Graham 1968). A városi felszín nagyobb aerodinamikai érdességének hatására a városi szél nemcsak sebességéből veszít, hanem egyúttal irányának a felszíni súrlódástól mentes geosztrófikus szél irányával bezárt szöge is megnövekszik, különösen stabilis rétegződés esetén. A szélsebesség csökkenésének mértékében a mikroklimatikus különbségek rendkívül nagyok. Az eltérő tájolású útvonalak és terek szélviszonyai merőben mások. A szélsebesség mérséklődésének arányára némi támpontot adnak Gajzágó (1969) vizsgálatai, aki a József Attila-telep egyik toronyházának szélverte sarkán egy októberi napon 5 m/s, maximálisan pedig 6,6 m/s sebességű szelet mért, míg a közelben az OKI épületének tornyában elhelyezett szélíró 7,8 m/s-os szelet regisztrált. A csökkenés tehát 20—40%-os, a szomszédos tágas útkeresztezésben azonban jóval nagyobb: 40 -70%-os volt. Ugyancsak alkalmi szélmérések során az Engels téren azt tapasztalták, hogy a szélsebesség a Madách téri magasépület tetején mórt értéknek felét sem éri el, sőt a tér közepén, ahol a betorkolló huzatos utcák légáramlása szétterül és lelassul, a szélsebesség csökkenése eléri a 80%-ot. E néhány adat is mutatja, hogy a városklímára általánosan jellemző vonások fenti kvalitatív megállapításainkon aligha terjednek túl. Advektív légmozgásoktól kevéssé zavart, sugárzási típusú dőjárási helyzetekben azonban a városnak és környékének eltérő hőmérséklete sajátos helyi cirkulációt, városi szélrendszert hív életre, mely a városi mezoklíma legsajátosabb jelenségei közé számít. Berg (1943) és Gold (1956) számításaikban a nagyvárosok reális méretéből és hőtöbbletéből kiindulva, kb. 3 m/s-os városi szelet feltételeztek, ha a térségben csak a városi hőszigettől származó nyomási gradiens hatása érvényesül. Dmitrijev (1969) számításai szerint 20 km sugarú nagyvárosban 1 °C hőmérsékleti többlet a város szívében 0,25 mb nyomáscsökkenést és a centrum felé konvergáló légáramlást hoz létre, melynek sugárirányú 75