Pusztai István (szerk.): Winkler-kódex, 1506. A nyelvemlék hasonmása, betühű átirata és latin megfelelői - Codices Hungarici 9. (Budapest, 1988)
WINKLER-KÓDEX 1506 A NYELVEMLÉK HASONMÁSA, BETÜHÜ ÁTIRATA ÉS LATIN MEGFELELŐI Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi PUSZTAI ISTVÁN Codices Hungarici IX. Az 1506-ban keltezett, latin szöveget is tartalmazó, de túlnyomórészt magyar nyelvű kézirat 1801-ben Winkler Mihály pécsi c. kanonok ajándékaként került a Budapesti Egyetemi Könyvtárba, Kiadványunk e kódex hasonmását, paleográfíailag hű átiratát és az eddig kikutatott latin forrásszövegeket tartalmazza. A latin szöveg hiánya egyikmásik esetben alapossá teszi azt a gyanút, hogy nem fordítással, hanem eredeti magyar szerzeménnyel van dolgunk. Ez a tény teszi különösen becsessé kódexünket, mely egyébként XVI. század eleji fordításirodalmunk jegyeit tükrözi. E vegyes tartalmú nyelvemlékünk a szerkesztettség jegyeit is magán viseli: az eredeti szándék szerint talán hóráskönyvnek készült, bár ebbe nem illő fordításmásolatokat is tartalmaz. A kiadvány bevezető tanulmánya ismerteti a kódex történetét, helyesírását, általában mindazt, amit az eddigi kutatások róla feltártak. A magyar és latin szöveghez csatlakozó jegyzetek tárgyi és nyelvi magyarázatokkal szolgálnak. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST