Pusztai István (szerk.): Winkler-kódex, 1506. A nyelvemlék hasonmása, betühű átirata és latin megfelelői - Codices Hungarici 9. (Budapest, 1988)

WINKLER-KÓDEX 1506 A NYELVEMLÉK HASONMÁSA, BETÜHÜ ÁTIRATA ÉS LATIN MEGFELELŐI Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi PUSZTAI ISTVÁN Codices Hungarici IX. Az 1506-ban keltezett, latin szöveget is tartalmazó, de túlnyomórészt magyar nyelvű kézirat 1801-ben Winkler Mihály pécsi c. kanonok ajándékaként került a Budapesti Egyetemi Könyvtárba, Kiadványunk e kódex hasonmását, pa­­leográfíailag hű átiratát és az eddig kikutatott latin forrásszövegeket tar­talmazza. A latin szöveg hiánya egyik­másik esetben alapossá teszi azt a gyanút, hogy nem fordítással, hanem eredeti magyar szerzeménnyel van dol­gunk. Ez a tény teszi különösen becsessé kódexünket, mely egyébként XVI. szá­zad eleji fordításirodalmunk jegyeit tükrözi. E vegyes tartalmú nyelvemlé­künk a szerkesztettség jegyeit is magán viseli: az eredeti szándék szerint talán hóráskönyvnek készült, bár ebbe nem illő fordításmásolatokat is tartalmaz. A kiadvány bevezető tanulmánya is­merteti a kódex történetét, helyesírá­sát, általában mindazt, amit az eddigi kutatások róla feltártak. A magyar és latin szöveghez csatlakozó jegyzetek tárgyi és nyelvi magyarázatokkal szol­gálnak. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next

/
Oldalképek
Tartalom