Rába György: A szép hűtlenek. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai - Irodalomtörténeti könyvtár 23. (Budapest, 1969)
Kosztolányi Dezső Költészetének irodalomtörténeti helyéről
Szivében átok, átok, Bármerre ment, Se fönt, se lent Nem lelte Eldorádot. And o’er his heart a shadow Fell as he found No spot of ground That looked like Eldorado. Poe: Eldorado Az elátkozottság képzetét itt is önhatalmúan szőtte bele az amerikai költő balladájába. De a szenvedély, a láz, az önkívület, általában a rendkívüli érzések szemléletét vetíti nem egy más költőre is. S a mozdulatlan test gyönyörbe réved, olvassuk egy Dehmel-fordításában (Magány), holott az eredeti egyszerűen csak jóleső érzésről szól: ,.So tut es wohl dem unbewegten Sinn”. Egy Lilienoronfordításában a mámoros öröm jelzőivel találkozunk, pedig az eredetiben nyomuk sincs: Már győz a nap S ő hagyatag Kacag és hintázik karjaimban, És egy részeg, boldog pacsirta égre illan. Die Sonne siegt, Allendlich schmiegt Und lachend wiegt sie sich in meinen Armen. Zum Himmel auf die Lerche fliegt. Liliencron: De sokáig várattál magadra (Du hast mich aber lange warten lassen) Ez a lázas költő, fölhevült fordító a hétköznapi témában is csodát vél fölfedezni, s ahol esett figuráknak dörmögniök vagy sírniok kellene, ott átszellemülten dalolnak — Rimbaud versében, melyet József Attila is átültetett magyarra. Idézetünk francia szövege: ,.Collant leurs petits museaux roses — Au treillage, grognant des choses — Entre les trous, — Tout bétes, faisant leurs prieres — Et repliés vers ces lumiéres — Du ciel rouvert”. Kosztolányi Rózsás orruk a rácsra nyomják S dalolrak látva ezt a pompát, Bús fény-lesők. Jmát dalolnak epedezve S úgy lehajolnak a kemence Szent fényinél, József Attila bedörmögnek a résen s rózsás állatorrocskájuk a vasrács rúdjára forr, midőn úgy sírnak, mint a barmok s úgy görnyednek az égi csarnok fényeinél, Rimbaud: A kenyér-lesők (Les Effarés) 246