Rába György: A szép hűtlenek. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai - Irodalomtörténeti könyvtár 23. (Budapest, 1969)
Kosztolányi Dezső Költészetének irodalomtörténeti helyéről
Figyelmen kívül hagyva a formacserét, az imát darál és rigmust hajtogat szélás ötlik szemünkbe. A vén ripacs állandó szókapcsolattal együtt mind kiüresedett nyelvi szerkezetek, a fogalmak csupasz lényegének kifejezését célozzák. Mennyiben tulajdoníthatjuk ezt a nyelvszemléletet egy lehiggadt fordító személytelenségre törekvése nyomán maguknak a spanyol verseknek, és mennyiben Kosztolányi poétikája további alakulásának ? „Gyémánt szavaid nem méred karáton” — írta róla búcsúztató versében József Attila. A „gyémánt” szókincs nem fellengő dicséret, hanem jellemzés is: József Attila, a versírás tudatos mestere, észrevette Kosztolányi nyelvének tiszta, de csöppet sem színes, plasztikus, de semmiképpen sem pittoreszk jellegét. Már összegyűjtött verseiről közölt bírálatában is többek között ezt írta: „Képeit latin világosságú, kristályos rendbe foglalja . . .”90 Ez a „gyémánt” stílus kitűnően érvényesül a spanyol költők s kivált egv Jorge Guillén-típusú költő tolmácsolásában, az ő ars poeticájának ösztönzője viszont Valéry és a „poesie pure” volt. Kosztolányi egyik nagy lélegzetű kései fordítása épp Valéry Tengerparti temetője (Le cimetiére marin). Korábban a Tengerparti temető fordításának értékére vonatkozó fenntartásunknak adtunk hangot. (I. m. 8) Újabban Rónay György a költő „talán legnagyobb fordítói teljesítményé”-nek látja ezt az átültetést. (I. m. 1386.) A fordítás valódi értékét a két vélemény közötti árnyaltabb vizsgálódás szabhatja meg. Kosztolányi a Tengerparti temető magyar változatában a műfordítói elmélyedésnek, a nyelvi gondolkodás fortélyainak olyan finomságairól tesz tanúbizonyságot, mint a Modern költők ben soha, 8 az Idegen költőkben, utolsó éveinek műfordításaiban sem rendszeresen. A tengerparti temető és a tenger párhuzamában — Alain, a neves francia esztéta szerint — Valéry a világ és az ember küzdelmét, mozgás és mozdulatlanság fölcserélhetőségét ragadja meg. (Rónay inkább az élet-halál ellentétére hívja fel a figyelmet, i. m. 1387.) A fogalmi szemlélet párhuzamai már erősen meghatározzák a nyelvi kifejezésmódot. A »» József Attila: K. D. A Toll 1936. 6. 151. 91 Paul Valéry: Charmes commentés par Alain. 1962. 224. 331