Rados Kornél (szerk.): Ipartelepek telepítése, technológiai és építészeti tervezés, közlekedés és szállítás, ipartelepek épületgépészeti ellátásának építészeti vonatkozásai - Ipartelepek építészete 1. (Budapest, 1956)
X. Egyedi László: Ipartelepek vízellátása és csatornázás
vagy lyukgatott csővezeték alkalmazásával valósítható meg. A vizet szivárgók, illetőleg galériák végén elhelyezett aknákból lehet a fogyasztás helyére szállítani. A függőleges talajvízkitermelés ásott, süllyesztett vagy fúrt kutakkal történik. Az ásott kutak rendszerint körszelvényű aknák, amelyeknek fala a földnyomásnak megfelelő szilárdságú aknát körülvevő talajvíz belépését teszi lehetővé (266. ábra). A gyakorlat és a számítások azt mutatják, hogy a kutak vízhozama nincs egyenes arányban az átmérővel, ezért 3,0 m-nél nagyobb átmérővel kutat csak 10 m-nél vastagabb talajvízrétegben érdemes létesíteni. A talajvízkutak vízhozama a csapadékmennyiségtől, a folyók, tavak mentén telepített kutaké ezek szintmagasságától függ. Kutak telepítése előtt kutatófúrásokat kell végezni. E fúrások nyújtanak tájékoztatást a talaj vízszállító képességéről, az áramlás irányáról, a víz fizikai és vegyi tulajdonságairól. Hazánk területén végzett talajkutatásokról a Földtani Intézet vezet nyilvántartást, és ad felvilágosítást a várható vízhozamra vonatkozólag. A vízfolyások vízhozamáról a Vízgazdálkodási Kutató Intézet útján lehet tájékozódni. A vízhozamot 48 órai folyamatos próbaszivattyúzással állapítják meg. A próbaszivattyúzásnál mutatkozó vízszintsüllyedés alapján lehet megállapítani az egymás közelébe telepítendő kutak legkisebb távolságát. Az ásott kutakat — kisebb méretekkel — helyszínen készített vagy üzemben előregyártott vasbeton gyűrűkből készítik, amelyeket a legalsó gyűrű alján elhelyezett vágóéi segítségével süllyesztenek a talajba. A gyűrűn belüli földet kézierővel vagy kotró segítségével emelik ki. A kútfalnak talajvízbe merülő részén kiképzett nyílásokon át a víz a kútaknába kerül, ebből szivattyúzással jut a felszínre. Az ásott kutaknak a talajtól 3,0 m mélységig terjedő részét felületi fertőzés elkerülésére vízzáróan el kell zárni (agyagtömés), és a peremet a terep fölé legalább 20 cm magasra kell kiemelni. Az akna tömör záródású aknafedlappal zárandó le. Nagyobb méretű aknakutak készülhetnek tégla- vagy vegyes falazattal, vasbetonból. Az aknakutakat rendszerint úgy tervezik, hogy azokba alulról vagy oldalról hatol be a víz (nem teljes kutak). Lakó- és ipari településeknél biztonsági okokból legalább két kút létesítendő. A »nem teljes«, 3,0 m átmérőjű aknakutakból 100 m3/óra feletti vízmennyiség is kivehető. A fúrt kutaknál ugyancsak gondoskodni kell a felszínről történő beszüremlés meggátlásáról. A fúrt kutak általában mélyebben fekvő vízrétegek feltárására szolgálnak. Az acélcsőből készült fúrócsőbe szűrővel ellátott béléscsövet engednek, melyen keresztül a vizet szivattyúzással emelik ki (267. ábra). Nagy vízszükséglet kielégítésére szolgálnak a csápos kutak, melyek nagyméretű — 4—8 m átmérőjű — aknakutakba vízszintes irányban fúrt csőkutakból állnak (268. ábra). (HiDVÉGHi—Holló, Vízellátás című munka szerint 262 m összcsáphossz mellett 4900—9000 m3/nap lehet az ilyen kút hozama.) A kútból ily módon nyert vizek nem mindig alkalmasak felhasználásra, s ezért megfelelően kezelni kell őket. Ivóvíznél a hőfok, íz- és csíramentesség a döntő, ipari víznél a technológiai szempontok szerint esetről esetre változó kezelési eljárásokat kell alkalmazni. Vízkezelés. Rendkívül gondosan kell kezelni a korszerű nagynyomású kazántelepek tápvizét. A víz kezelésére a támasztott igények szerint ülepítés, derítés, csírátlanítás 287