Robertovič, Viljamsz Vasilij: Talajtan. A földműveléstan alapjai (Budapest, 1950)
Második rész. A földművelés alapjai - Tizedik fejezet. A víz és a növényi tápanyag egymáshoz való viszonya a talajban. A kultúrtalaj
vetés után és a tövisborona alkalmazásának szükségessége a hengerezést követően. Á talaj szerkezet hatása a tájegység vízgazdálkodására. A morzsalékos talaj által felhalmozott víztartalék kivéve a két felületi réteg morzsáinak elpárolgása veszteségét, a legnagyobb lesz. Ez a legnagyobb vízmennyiség csak kevéssel kisebb a talajra hullott légköri csapadékok teljes mennyiségénél, amely a talajt 132. ábra. A régen erdó'tlenített terület vízmosásai. Kína. (Witney nyomán.) fellazított állapotában érte. A különböző talajokon és különböző feltételek között végzett kísérletek bizonyítják, hogy a morzsás talaj víztartaléka egyenlő a légköri csapadékok egész vízmennyiségének 85°/0-ával. A morzsás talajba behatolt víz különböző állapotban lehet a talajban. A víz egy része felszívódik a morzsákba. Ebben az állapotban a víz teljesen mozdulatlan annak következtében, hogy a morzsák közti hézagok érintkezésük helyén szélesebbek, mint a morzsák homok és porszemei köztiek. Ez a vízmennyiség alkotja a talaj fő víztartalékát, és fedezi a jószerkezetű talaj vízelpárolgásának veszteségeit, továbbá a növények által elpárologtatott vízzsükségletet is. Az elpárologtatás következtében létrejövő vízveszteség elkerülhetetlen, mivel a morzsák közötti levegő állandóan vízgőzökkel telített állapotban van az adott hőmérsékletnek és nyomásnak megfelelően. A légköri levegő azonban mindig kevésbbé telített, s ez kiváltja a víz felfelé irányuló, gőzalakú áramlását. Miután a jószerkezetű talaj morzsái a teljes vízkapacitás telítettségi állapetába jutnak, a talajban a leszivárgó víz felesleges mennyiségben fordulhat elő. Ez a vízmennyiség a szántott réteg alatti szintnek, vagy az altalaj szerkezet302