Robertovič, Viljamsz Vasilij: Talajtan. A földműveléstan alapjai (Budapest, 1950)
Második rész. A földművelés alapjai - Tizedik fejezet. A víz és a növényi tápanyag egymáshoz való viszonya a talajban. A kultúrtalaj
nélküli szintjének felületén gyűlik össze. Ha az altalajt, vagy a termőréteg alatti szintet a beléjük hatolt gyökerek kiszárították, akkor ennek a víznek egy része hajszálcsöves áramlással függőlegesen lefelé irányul. Ez az egyenletesen lassított áramlás mindaddig folytatódik, míg a talaj normális nedvessége helyreáll, Egyidejűén elkezdődik a leszivárgó víz áramlása is a talajfelülettel párhuzamosan a lejtő irányában. Ez az áramlás a talajvíz általános mozgási törvényeinek van alávetve, és a nehézségi erő hatása alatt mozog, azaz egyenletesen gyorsulva. Útközben azonban le kell küzdenie a súrlódást és számtalan rög tapadását. Ezeket a rögöket ki kell kerülnie, körülfolvnia. Ez az ellenállás, melyet a közeg ellenállásának neveznek, a gyorsuló áramlást mindenekelőtt egyenletes áramlássá alakítja át, és ezenkívül rendkívül lassítja az áramlás mozgását. Számos mérés középeredményeképpen ennek az áramlásnak gyorsasága különböző dőlésszögeknél egyenlő : 1 km 2 hónap alatt (nem hegyvidéki domborzatra vonatkoztatva). Lassú folyás esetében ez az áramlás — leküzdve a talajtömegek súrlódását — elsősorban a függőleges, leszivárgó, nem hajszálcsöves vízáramot táplálja, mely a talajalkotó kőzet repedésein keresztül halad és az altalajvizeket táplálja. Másodsorban ennek az áramlásnak a vize részben a növények közvetlen táplálkozását szolgálja, részben pedig a növények által elpárologtatott hajszálcsöves víztartalék feltöltésére szolgál. A morzsák hajszálcsöves víztartalékának feltöltése a vízzel érintkező morzsákba való közvetlen beivódással történik, de főleg az u. n. földalatti harmat képződésével. Éjjel a talaj felületi szintjei lehűlnek, és a vízgőztenzió különbségének következtében beáll a talaj alsó, melegebb szintjéből a vízgőz felpárolgása a talaj felső, hidegebb szintjeibe és a felső rétegek morzsáinak hideg felületén vízzé való sűrűsödése. A talaj és a tájegység ilyen vízgazdálkodását csak egyetlen tényező, a talajfelszín szerkezetének megváltozása idézi elő. A víz talajromboló hatása szétporladt, szerkezetnélküli talajon nyilvánul meg a legerőteljesebben. A szakadékok és a vízmosások állandóan nőnek és felületük szétmállik. Egyre könnyebbé válik mind a felületi, mind a talajvíz haszontalan, gyors lefolyása. Minden eső és minden tavaszi hóolvádás csökkenti a művelésre alkalmas föld területét, és egyre növekvő mennyiségű szántott réteget hord le, amelyben évezredek folyamán felhalmozódtak a növények, tehát az emberek táplálékának elemei is. Végeredményben a tengerbe hordódik le a nemzet valódi gazdagsága. A folyók vízrendszerében nagy ellentétek jönnek létre : viharos tavaszi vízáradások és rendkívül alacsony, gyakran már hajózhatatlan vízállások váltakoznak. A mellékfolyók nyáron teljesen kiszáradnak. Az itatáshoz mesterséges berendezésekre van szükség. Fokozott gyorsasággal csökken a folyóknak mint energiaforrásoknak jelentősége is. A népgazdaság költségvetésében egész sor improduktív kiadás jelenik meg : a vízmosások és torlaszok elleni harc. Ennnek a küzdelemnek, mely a következményekre irányul és nem a folyamat okával küzd, nincs logikus alapja. A tájegység egész területe két részre oszlik. Az egyik, amely a vízválasztókat és a lejtők összes szakaszait magában foglalja, állandóan vízhiányban, a második pedig, amely zárt domborzati elemekkel, vagy nehéz vízlefolyású elemekkel van körülhatárolva, állandóan felületi vízfeleslegben szenved. Ezeket a feleslegesen nedves területeket szárítás nélkül nem lehet felhasználni. Ha a szárítást alagcsövezéssel valósítjuk meg, akkor az alagcsövek egész évben 303