Rónay László: Az Ezüstkor nemzedéke - Irodalomtörténeti füzetek 58. (Budapest, 1967)
2. Első kötetek (1930-1935)
szokatlanul erőteljesek és kifejezők, nem egyszer József Attila látásmódjával rokonok. Az ég nála „ezüst ködöt esőz”, a levelek „csörömpölnek”, s a látomásos képek mögött nagy pesszimizmus érzik. Egyszerű képei is sokszor kozmikussá szélesülnek, egy-egy kis jelenséget hatalmas expozícióval vezet be: A villanydrótok égi vonalán izgága hangjegyek a füstifecskék. Ha lejátszhatnám bennük már az estét s az ősz első akkordját hallanám. ( Fecskék) Jékely az a fiatalok közül, aki a Perspektívában történt első jelentkezése óta a legtöbbet fejlődött, s a legegyénibb irányba haladt. A fiatal nemzedék ismerői bizonyára meglepetéssel olvasták a gyűjteményben Radnóti Miklós négy versét (Táj, változással, Beteg a kedves, Emlékező vers, Köszöntsd a napot!.) Néhány olyan jellegzetességük van ezeknek a költeményeknek, amelyeket későbbi köteteiben érlelt művészi tökéletességűvé; a kortársak között csak József Attila verseiben találni párjukat. Majd Razglednicákban is föltűnik az alábbi kép (sokkal tömörebb, konkrétabb megfogalmazásban): Zápor marsolt át a gyönge erdőn, tükrösre lépte a fák levelét. Négyet villantott még és égi enyhe csúcsokon gurult tovább a dörgés. József Attilát juttat ja eszünkbe a táj konkrét szemlélete és a jelenségek mozzanatos megszemélyesítése (Táj, változással). Rónai Mihály András és Szabó Zoltán már a rövidéletű Névtelen Jegyzőben is jelentkeztek verseikkel s most, a Vajda János Társaság antológiájában sem bizonyultak igazi költői alkatnak. Mindkettő túlságosan hasonult költői 43