Rúzsás Lajos - Szakály Ferenc (szerk.): Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából (Budapest, 1986)
Szakály Ferenc: A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt
juttatta. Ez az egyetlen, folytatás nélkül maradt vállalkozás azonban — akárcsak az 1437-es szerbiai portya — természetesen nem hozhatott tartós eredményeket. Ahhoz mindenesetre nagyban hozzájárulhatott, hogy a szultán a következő évben óvatosabban — szisztematikusabban és bizonyos lépcsőzetességgel — fogott hozzá Szerbia megszállásához. Bár Magyarország politikai térvesztése szembetűnő és a katonai kezdeményezés is kicsúszott markából, a hat esztendő alatt nem érte komolyabb török támadás a magyar koronatartományokat, ami jól mutatja, hogy az 1443 és 1444 közti offenzíva eredményei még nem enyésztek el teljesen.23 A MAGYAR HADERŐ A HATÁROKRA SZORUL VISSZA (1455—1463) Miután a magyar hadvezetés 1455-ben csak a tervezgetésekig jutott el, a szultán könnyen foglalta el Dél-Szerbiát, amelyet Novo Brdo eleste (június 21.) után — immár véglegesen — a török birodalom tartományai közé sorolt. II. Mehmed hosszas és gondos előkészületek után 1456 júniusának elején Nándorfehérvár ostromára vezette a birodalom seregeit. Noha egyes török források állítása szerint ezúttal egyenesen Magyarország meghódítására készült, a hadjárat célja valójában az volt, hogy azt a magyar hadászati bázist, amelyre támaszkodva Észak-Szerbia birtokba vételét leginkább nehezíteni lehetett, megszerezze. A vár védői — előbb Szilágyi Mihály, majd Hunyadi János vezetésével — azonban sorrarendre visszavetették az ostromlókat, majd a kívül rekedt keresztesek segítségével súlyos vereséget mértek az ázsiai hadakra és megszalasztották a derékhadat is (július 22.), mire Mehmed szultán felhagyott a vár ostromával. Nándorfehérvár védelmét a kortársak joggal tartották, és tartjuk ma is, a magyar fegyverek és személy szerint Hunyadi legnagyobb diadalának. Joggal, hiszen magyar seregnek ezen egyetlen alkalommal sikerült meghátrálásra kényszerítenie magát a birodalmi sereget. S a siker értékéből mit sem von le, hogy a szultánt inkább a sikertelen rohamok, semmint a július 22-i összecsapás vérveszteségei késztették visszavonulásra. Az albániai harcok mellett, persze, nyilván a nándorfehérvári kudarc is nagyban 28 A hadi eseményekre: Teleki J. i. m. II. passim., Elekes L.: Hunyadi i. m. 386—437. 1., Dinic-Knjezevic, Dusanka: Srpska despotovima prema turcima od pada carigrada do opsade Beograda (1453—1456). Godisnjak filozofskog fakulteta u Növöm Sadu 6(1961) 126—142. 1., Kiss Károly: Hunyadi János utolsó hadjárata Bolgár- és Szerbországban (1454) s Nádorfehérvár fölmentése. Pest, 1857.; Konstantinápoly elestéről: Babinger, Franz: Mehmed der Eroberer und seine Zeit. Weltenstürmer einer Zeitenwende. München, 1953. 67—110. 1., Runciman, Steven: The Fall of Constantinople, 1453. Cambridge, 1965.; Hunyadi terveiről: Moravcsik Gyula: Magyar—bizánci kapcsolatok Bizánc bukása idején. Antik tanulmányok 2(1955) 161—189. 1., Ungarischbyzantinische Beziehungen zur Zeit des Falles von Byzanz. Acta Antiqua 2(1954) 349—360. 1., Tardy Lajos: Hunyadi János kapcsolata a Krímfélszigeti városokkal és annak előzményei. Kelet-kutatás 1974. 122—123. 1. 38