Sárkány Mihály - Szilágyi Miklós (szerk.): Társadalom - Magyar néprajz nyolc kötetben 8. (Budapest, 2000)
TÁRSADALOM MAGYAR NÉPRAJZ Vili. A magyar néprajztudománynak ez az első vállalkozása arra, hogy átfogó képet adjon a „nagy társadalomtól” elkülönülő, gazdag népi kultúrát teremtő, mégis azzal együttműködő „résztársadalom” belső viszonyairól és kapcsolatairól. A kötetet a társadalomnéprajz fogalmait és hazai kutatástörténetét áttekintő fejezetek után a parasztság közjogi állapotát megvilágító történeti elemzés vezeti be. A társadalmi rétegek és foglalkozási csoportok közül egy-egy fejezet foglalkozik a parasztoktól elkülönült egykori kisnemességgel, továbbá a „pásztorrenddel”, a kisiparosokkal és a kiskereskedőkkel, a parasztmunkások csoportjaival, valamint a nagyipari munkássággal. A paraszttársadalom összetétele és szerkezete a család és a rokonság, a nemek és korcsoportok együttműködéséről és elkülönüléséről, a vagyoni tagolódásról, a mürokonságról és szomszédságról, valamint a falu, a mezőváros mindennapi életét és gazdálkodásszervezetét irányító intézményekről szóló fejezetekből bontakozik ki. A társadalom működésmódját, a követendő magatartási és életviteli szabályokat, s ezek betartásának eszközrendszerét az erkölccsel és az illemmel, a jogszokásokkal és az állami jogszolgáltatáshoz való viszonnyal, a helyi közélettel, az egyéni életutak és a közösségi szabályrendszer összhangjával, valamint a falu és tágabb környezete sokrétű együttműködésével foglalkozó fejezetek elemzik. A falu, a mezőváros mint társadalmi egység helyi közvéleményt alakító formális közösséggé szerveződését tizenkét - helyi társadalomról szóló - esettanulmány szemlélteti. A kötet munkatársai elsősorban a kapitalizmus kori paraszttársadalomnak és előzményének elemzésére vállalkoztak. A záró fejezet azonban a parasztságnak az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett bomlási, átépülési folyamatát is nyomon követi. AKADÉMIAI KIADÓ