Sennikov A. P.: A növények ökológiája (Budapest, 1953)

A környezet vízgazdálkodása és a növények viszonya a vízhez

A KÖRNYEZET VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS A NÖVÉNYEK VISZONYA A VÍZHEZ A víz mint ökológiai tényező A víz jeleni ős e'ge a növény éleiében közismert. Víz nélkül nincs élet. Még maguk a légszáiaz növényrészek : magvak, spórák is tartalmaznak vizet. Az élő növény teste 50—98%-ban vízből áll. Az élő pioioplazma víz nélkül elképzelhetetlen. A növények az ásványi tápanyagokat vizes sóoldatok alakjában veszik fel a talajból. Mindenki előtt ismeretesek azok a különbségek, amelyek a mezőgazdasági növények termékenységében tapasztalhatók attól függően, hogy a talaj milyen mértékű vízellátást biztosít. Száraz időjárásban a rossz termések mutatják azt, hogy milyen következményekkel jár, ha a növények vízigénye kielégítetlen marad. A víznek, mint az egyik ökológiai faktornak példáján külö­nösen világosan látható, hogy mennyire feltételes e tényezők szétválasztása az éghajlati és edafikus csoportokra. A víz (mint a hő és a levegő is) egyidejűleg éghajlati és talajtényező. A növények számára egyaránt fontos a víz talajbeli és légkörbeli mennyisége és minősége. A növény környezetének vízgazdálkodása (nedvességi vi­szonya) azokból az egymásután következő változásokból tevődik össze, amelyek a külső környezet (talaj és légkör) víztartalmában, a víz vándorlásában, állapotában és elvesztésében bekövetkeznek. A vízinövények ökológiája nagy mértékben különbözik a szárazföldi növények többségének ökológiájától. A vízinövények egész testükkel, vagy testük jelentős ré­szével vízbe merülten élnek. A víz egyúttal élőhelyi környezetük is. Vízellátásuk igen könnyű. A szárazföldi növények olyan kör­nyezetben élnek, amelynek főtömegét a levegő és a talaj alkotja. Ebben a környezetben kevesebb a víz és ez sem mindig vehető fel, nehezebben is jut be a növénybe és a növény gyakran szenved vízhiányban. 138

Next