Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkás kultúr- és sportmozgalomban 1925-1945 - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 30. (Budapest, 1963)
III. Az ellenzék tevékenysége a KMP vezetésével a munkás kultúrmozgalomban az 1929-33-as gazdasági válság idején
főleg pedig a gyakorlatban látottakhoz képest. A cikk egyértelműen elítélte mind a nacionalizmust, mind a kozmopolitizmust a kultúrpolitikában. A munkás kultúrmozgalmat főleg az utóbbi veszély fenyegette, ezért hangsúlyozta Madzsar olyan nyomatékosan a nemzeti forma szükségességét. Ez egyúttal a formabontó anarchizmus elítélését is jelentette. A kultúra haladó hagyományai átvételének fontossága, sajnos, hiányzik a cikkből. Elvileg helyes azonban a végső következtetése: „Az igazi kultúra a magyar proletáriátusnak tartalmában nemzetközi, formájában magyar kultúrája lesz.”11 A proletárkultúráról és proletárirodalomról folytatott vita, összefonódva a politikai kérdések vitájával, több vadhajtást is termelt. Ezek közül legismertebb József Attila tragikus esete. A vitáknak azonban a munkások széles tömegei között, még a kultúrmozgalomban részt vevő munkások között sem volt túl nagy közvetlen hatása. Ok szívesen szavalták és énekelték a szép és harcos verseket a kultúresteken, kirándulásokon és szavalókórusokban. Talán ugyanazok a munkások szavalták forró átéléssel József Attila ,,Tömeg”-jét, akik máskor annak a Pákozdy Ferencnek „Tornászinduló”-jára meneteltek, aki éppen a Társadalmi Szemlében állapította meg József Attiláról, hogy nem proletárköltő.12 * A kultúregyesületi ellenzék fellépését, munkáját, módszereit nem a kultúrpolitikai viták, hanem a politikai irányzat szabta meg. Nyilvánvaló ugyan, hogy a kettő között összefüggés van, de az utóbbi a döntő. A kialakult helyzetből kiindulva a KMP ellenzéki munkája két vonalon folyt. A kultúregyesületekből kizárt tagokat fogták össze egyrészt. Megszervezték, foglalkoztatták és nevelték őket. Ezt a bázist úgy próbálták szélesíteni, hogy egyesületekbe még be nem szervezett fiatalokat is bevontak maguk közé. Ugyanakkor azonban a szociáldemokrata jobboldal által megtisztítani vélt kultúregyesületeken belül sem szűnt meg az ellenzéki munka. Pedig a „tisztogatást” következetesen végig akarták vinni az egyesületek jobboldali vezetői. Végig az egész időszak alatt meg-megismétlődtek a kizárások. Mindez azonban nem tudta megakadályozni az ellenzék tevékenységét. így volt ez a szavalókórusoknál is. Pedig a mozgalom elindítóját, a legharcosabb kórust, a 100% kórusát betiltották, amikor 11 Uo. 12 Társadalmi Szemle, 1933. febr. III. évf. 2. sz. 87. o. Külvárosi éj. 50