Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése (Budapest, 1979)
VII. A tulajdonnév emlékeztető funkciója
téve politikai változások alkalmával a névváltoztatás kalamitásának, azt a magyar tudományegyetemek példáival lehet szemléltetni: a felszabadulás előtti Pázmány Péter, Tisza István, ill. Horthy Miklós Tudományegyetem-ből a felszabadulás után Eötvös Loránd, Kossuth Lajos, ill. József Attila Tudományegyetem lett. Ezek a névváltoztatások híven tükrözik ugyan azt a változást, amely 1945 után egyetemeinken is végbement, de a gyakorlatban hasonló problémákat okoznak, mint az utcanév-változtatások. A név emlékeztető funkciójának túlbecsülése az eredeti azonosítómegkülönböztető funkció rovására nemcsak a hatóságok, hanem a nagyközönség tudatában is gyökeret vert. Az újságokban gyakran olvashatunk olyan hozzászólásokat, amelyekben kifogásolják, hogy X-nek vagy Y-nak „még nincs utcája”, vagy éppen azt követelik, hogy X-ről ne a Z utcát nevezzék el, hanem a Q utcát. Emellett gyakori jelenség, hogy a névadó személye a megörökítés ellenére is viszonylag rövid idő alatt feledésbe merül. Budapest centenáriuma alkalmából egy „Utcák, terek, emberek” című kiadvány próbálta tisztázni a fővárosi utcák névadóinak személyét — gyakran eredménytelenül; a kiadvány hírlapi vitát váltott ki (főleg a Magyar Nemzet 1973. szeptemberi és októberi számaiban), de a hozzászólók is sokszor ellentmondásos nézeteket hangoztattak. Az elsődleges névfunkció szempontjából azonban közömbös, hogy pl. a Lázár utcá-t Lázár Vilmosról, az aradi vértanúk egyikéről nevezték-e el vagy pedig korábban egy Lázár nevű háztulajdonosról. A Lázár utca név jelentése így is, úgy is ’utca Budapest VI. kerületében a Bajcsy- Zsilinszky út és a Hajós utca között’: az azonosításhoz és a tájékozódáshoz ennyi szükséges és elegendő. Ha pedig a név olyan jóízű és jellegzetes, mint a debreceni Péterfia vagy Vígkedvű Mihály utca (sajnos, ilyen már kevés van), még kevésbé fontos az eredeti névviselő személye, amelyet legföljebb csak a várostörténészek ismernek. Annak a tudatnak a meggyökeresedése, hogy az utcákat általában illusztris személyiségekről nevezték el, de már senki sem tudja, kik voltak ezek, sajátos névtorzulásokhoz vezet. A budai Logodi utca nevét — több más helynévi eredetű utcanévvel együtt — csökönyösen y-nal írják, mintha családnév volna. A VIII. kerületi Sándor utcá-1 — a mai Bródy Sándor utcát — hosszú időn át Főherceg Sándor utcá-nak hívták, pedig ilyen nevű főherceg nem is volt. Az emlékeztető névadás elharapódzásának egészségtelen tünete, hogy nemcsak a névadó bizonyulhat méltatlannak emléke fenntartására, hanem az elnevezett objektum is lehet méltatlan a névadóhoz. Ilyen volt az ócskapiacáról hírhedt gróf Teleki László tér (a fonák helyzetet szerencsére nem névváltoztatás, hanem az ócskapiac kitelepítése oldotta fel), az Ady Endre úszódaru, a József Attila kutyaki-127