Soltész Katalin: Az ősi magyar igekötők (meg, el, ki, be, fel, le) (Budapest, 1959)
VIII. A le igekötő
E szórványos jelenségekkel szemben eleven analógiás ereje van a negatív fe-nek -z, -l képzős denominális igékben, amelyek eredeti funkciójukkal ellentétben nem ellátást, hanem megfosztást fejeznek ki. a) A le igekötős ige azt fejezi ki, hogy az igeképzés alapjául szolgáló főnév megnevezte tárgyat levesszük vmiről. XVIII. századi igék : lenyergel, leporoz, lehámoz, lehéjaz, lefölöz, lefejez, legallyaz ; XIX. századiak : lelcantároz, leszerszámoz, lehernyóz, lehúsol, lefegyverez, leleplez, leálcáz, lemálház, leszerel. CzE.-nál van lebogyózni a kökényfát, lebugázni a kendert, lecsúpozni a szénabaglyát, lemohozni az agg fák derekait, leszemezni a szőlőt, letajtékozni a forró lúgot, és a mai használattól eltérően lefátyoloz és lefékez is ilyen jelentéssel szerepel: leveszi a fátyolt, a féket. Adynak ezt a sorát : ,,Lezsáklyázott arcok jönnek elébem” (A Tavasznak alkonyata) Földessy Gyula így magyarázza : leplüktől, álarcuktól megszabadított arcok ; a „zsáklyát” valószínűleg a „csuklya” analógiájára csinálta Ady (MNy. XXII, 228). b) Egy-két esetben a le igekötős ige azt jelenti, hogy az igeképzés alapjául szolgáló főnév megnevezte tárgyról leveszünk vmit. Jlyen a tüzérek körében ismert lemozdonyoz („Simunich azt az utasítást kapta, hogy az ostromló ütegeket mozdonyozza le” Asbóth Lajos Emlékiratai I, 73. NSz. 1862.), régebben leböröczköl, letargonczáz CzF. A lemotólál igének CzF.-nál két jelentése van : ’1. az orsóról le és motólára fölszedi, 2. a motóláról leszedi (a fonalat)’. Az első jelentés egyszerűen perfektiv ; a második tartozik ide. Negatív funkciója van a ki igekötőnek is (9.). L. Simonyi : Nyr. XLV, 217. A le igekötős denominális igékkel szemben állnak a hasonló képzésű fel igekötős igék (2. a), b)). 5. A le jelentésmódosító szerepének legfontosabb kategóriái az erkölcsi megvetést kifejező (3. b)) és a negativ funkció (4.). Ezeken kivül még néhány újabban keletkezett ige esetében módosítja speciális irányban az eredeti jelentést. A lebetegedés tulajdonképpen nem is betegség; igekötője talán a német niederkommen befolyását tükrözi? Először 1766-ban egy szülészeti szakmunkában fordul elő (NSz.). A lebukik ige valószínűleg a tolvajnyelvben vette fel sajátos jelentését, amely az illegális mozgalom révén terjedt el és József Attila Lebukott című versén 151