Somogyi Béla: A magyar kártyanyelv szókincse - Nyelvtudományi értekezések 131. (Budapest, 1990)
A kártyaszókészlet jellemzése
68 palatínusz, a nemes, a, paraszt vagy puttonyos (1. Zolnay: 190). Kártyaszerepüket a társadalmi hovatartozás határozza meg. A királyos játékosai rangsor szerint: a király, a jobbján ül a nádor, szemben a bíró, balján a paraszt. A király hív ki és szedi a dézsmát, a nádor mondja be az adut, a bíró emel és ír, a paraszt kever, oszt és fizeti a dézsmát (1. Pottek V, 20). A kártya színeinek a tárgyalt szempontból való irodalmi igényű bemutatása található Koháry verseiben : A kártyát továbbá, világ tükörének, mondhatom és abban, képét sok rendeknek (31) Vagy inkább é világ, tüköré kártyának (31) Zöld félték a’ kártyán, ennek jeleníége, hogy akár kinekis lehet reménylége (36) mert a’ veres félték orcza pirúláfnak, jele fzokot lenni, s a’ fzégyen valláínak (34) Az ollyakért Írtak, makkot az kártyára, tékozló fiúnak, a’ kik példájára magok hitíégével, lépnek kárvalláíra, s — bolondfágok miat, jutnak kóldúlásra (38) Vagyhogy pedig tökkel ütötték a’ fejét, réízeg lett hogy szopta, Annyának az tejét, bolondíágban töri, ostoba elméjét, s-bolondúl kohollya, maga fzeréncíéjét. (38) József Attila a bridzsjáték kapcsán „Osztás után” című szonettjében a lapjárast és az emberi sors végzetszerűségét állítja párhuzamba: A kártya ki van osztva. Reszketünk Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében, Bubik, királyok, dámák jelmezében s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk. (József’Attilának van egy másik bridzs vonatkozású verse is, az Egy jól sikerült játszma emlékére [alcím] írt, „Egy új honőrhöz” című költeménye.) 2. Lexikológiai sajátságok A) A kártyaszókészlet helye és viszonya egyéb nyelvi rétegekhez A tárgyalt szókészletet el kell helyeznünk nemzeti szókincsünk egészében. A kártyaszókincs minden egyes tagjának megvan a helye a nemzeti szókészletben, valamint egy konkrét kártyajáték szókincsén belül. Természetesen nem külön nyelvről van szó, jóllehet sokszor csak mint kártyanyelvről beszélünk.