Soós Árpád: Bábtojó legyek. Muscidae pupiparae - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 1. (Budapest, 1955)
III. csoport : MUSCIDAE PUPIPARAE — BÁBTOJÓ LEGYEK Irta Dr. SOÓS ÁRPÁD Testük hát-hasi irányban nagyon lapított. Szájszerveik előreállók, vagyis fejük prognath. A 3. csápíz a tokszerű 2. csápízbe van elrejtve. A csípők nagyon távol állanak egymástól. Nevüket onnan kapták, hogy nem petéket raknak, hanem teljesen kifejlett lárvákat, úgyhogy az anya testét elhagyó utód rövidesen bebábozódik. A lárvák, amíg az anya testét el nem hagyják, az anyaméh különleges mirigyeinek váladékával táplálkoznak. A bábtojó legyek mind melegvérű gerinces állatok vérszívó külső élősködői, az emberen azonban csak kivételesen fordulnak elő. Jórészük sötétségkedvelő s ha valahogyan világosságra kerülnek, hihetetlen gyorsasággal menekülnek gazdáik szőrzete, illetőleg tollazata közé, ezért gyűjtésük nem könnyű. Magyarországon még nagyon kevéssé kutatott csoport. A három ide tartozó család közül kettőnek képviselői élnek nálunk. A családok határozókulcsa 1 (2) Fejük a többi testtájhoz képest kicsiny, a tor hátoldalán ered, nagyon mozgékony és nyugalmi állapotban a tor középvonalában levő kis gödröcskébe hátra van csapva. Potrohúk első hasszelvényén kitin-fogacskákból álló fésűszerű kapaszkodószervük, ún. fésűszervük van (8. ábra). Lábaik hosszúak, az egész állat pókszerű (7. ábra). Denevéreken élősködnek — Denevér- vagy Póklegyek 80. család : Nycteribiidae 2 (1) Fejük a többi testtájhoz képest arányos, a tor elülső kivágásába illeszkedve a test tengelyében, a tor előtt fekszik. Potrohúk hasoldalán fésűszerv nincs. Lábaik nem feltűnő hosszúak. Emlősökön (denevérek kivételével) és madarakon élősködnek — Kullancslegyek 79. család : Hippoboscidae 79. család : HIPPOBOSCIDAE - KULLANCSLEGYEK 2,5 — 9 mm nagyságú, erős kitin-vázú állatok. Legtöbbjük dús szőrruhája a gazdaállat szőrzetén vagy tollazatán való megkapaszkodást segíti elő. A fej nagyjából korong alakú. A mindig meglevő szemeik a repülni nem tudó fajokon csökevényesek. Pontszemeik egyes fajoknak vannak, másoknak nincsenek. A rövid csápok mély gödörben ülnek, távol állanak egymástól és csúcsukon legtöbbször szőröket viselnek. A madarakon élősködő fajok csápján az alapíz felső része többé-kevésbé megnyúlik s a csápnyúlványt alkotja (1. ábra: b). Tapogatóik hüvelyszerűen körülfogják a vékony szipókát. A tor has- és hátoldala egyforma erősen kitinizált. A tor elején kétoldalt többé-kevésbé jól fejlett válldudoruk van (1. ábra: c). A pajzsocska mindig megvan. A szárnyak egyszer rendesen fejlődtek (2. ábra: A), máskor csökevényesek (1. ábra) vagy teljesen 1 XV. 17