Soós Lajos: Általános bevezetés. Kagylók. Lamellibranchia - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 4. (Budapest, 1955)
ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS* Az állatvilág Pu hates tűek (Mollusca) névvel jelölt törzse nagyobbrészt tengeri, kisebbrészt édesvízi és szárazföldi fajokból áll. Öt osztályuk közül három (Amphineura, Scaphopoda, Cephalopoda) kivétel nélkül tengeri, a kagylók (Lamellibranchia) nagyobb része tengeri, kisebb része édesvízi, míg a csigák (Gastropoda) osztálya részben tengeri, részben édesvízi, részben szárazföldi fajokból áll. A szárazföldi csigák különös figyelmünket érdemlik meg azért, mert ezek a legősibb valódi szárazföldi állatok. A náluk alacsonyabb rendű szárazföldi férgek inkább félig vízi állatoknak tekinthetők, mert csak nedves környezetben tudnak megélni, ahol nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye A puhatestűek öt osztálya külső megjelenésben annyira elüt egymástól, hogy első pillanatra nem is igen lehetne gondolni közelebbi összetartozóságukia. Azonban közeli rokonságukat bizonyítják fejlődésük menetén kívül közös alapvető, a többi állattörzsekéitől elütő sajátságaik. Ezekről a sajátságokról ezen a helyen csak annyiban szólunk, amennyire az az alább következő rendszertani ismertetés megértése végett feltétlenül szükséges. Testük lágy, rugalmas, szivacsszerű, nem szelvényes, eredetileg kétoldalian részarányos, csak a csigáké lett utólagos átalakulás eredményeként részaránytalanná. Részaránytalanságuk annyira állandóan jellemző sajátságuk, hogy belső szerkezetük szerint még akkor is részaránytalan felépítésűek, amikor testük külsőleg részarányosnak látszik, mint pl. a házatlan csigáké. Testüknek belső támasztó berendezése nincs. Külsőleg nagyon kevéssé tagoltak s mindössze három főrészt, fejet, lábat és a tulajdonképpeni törzset alkotó zsigerzacskót lehet rajtuk megkülönböztetni. Viszont van egy szervük, amelyhez hasonlót a magasabb rendű állatokon hiába keresünk. Erről bővebben kell szólanunk, mert mint vízvédő szerv, éppen ez tette lehetővé, hogy egy részük szárazföldi állattá válhasson, azonkívül igen nagy a gyakorlati jelentősége is. Egyrészt annyiban, hogy ezt használjuk elsősorban az állat »meghatározására«, vagyis a fajok pontos rendszertani helyének kijelölésére, másrészt pedig azért, mert az állatnak elhalása után is megmaradó része Jévén, ismeretük tudománya, a conchyliológia a földtani kutatásnak első számú segédtudománya. A testnek ez a része — a ház vagy a h é j — a puhatestűek szemre legfeltűnőbb szerve, egyben támasztéka lágy testüknek. Amint mondottuk, védőszerv is, védi az állat lágy részeit az időjárás viszontagságai, legelsősorban vizük elvesztése, valamint külső erőszak ellen. Különösen az utóbbi célnak azért tud megfelelni, mert többé-kevésbé kemény. A ház, ha az állat egész testét állandóan fedné, akadálya lenne szabad mozgásának, s így hasznos volta kétes ■ lenne. A védelem és a szabad inozgás * A bevezetés csekély eltéréssel azonos »A Kárpát-medence Mollusca-faunája« c. művem első fejezetével.