Soós Lajos: Csigák 2. Gastropoda 2. - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 41. (Budapest, 1959)
XIX. PULMONATA — TÜDŐSCSIGÁK 3 I 2. rend : STYLOMMATOPHORA — NYELESSZEMÜ TÜDÖSCSIGÄK Irta DR. SOÓS LAJOS Két pár, kesztyűujj módjára betűrhető, hengeres tapogatójuk van, az elülső pár rövidebb, a hátulsó hosszabb ; ez utóbbiak csúcsán vannak a szemeik, ezért szemtartónyélnek (ommatophor) is nevezik (az alábbi leírásokban tapogató névvel csak az elülső párt jelöljük!) ; ez a tapogatópár ritkán hiányzik. Ivarkészülékük (1. ábra : A) alaptervében megegyezik a Basommatophorákéval, azonban részleteiben igen lényegesen elüt attól. A hímnősmirigyből (gh) majdnem mindig nagyon kanyargós, alább hím és női részre oszló hímnős-vezeték (dh) indul ki ; a női rész legelejébe a nagy fehérjemirigy (ga) vezetéke nyílik be. A hím és a női vezeték, szemben a Basommatophorákéval, jó darabon összeforrt, de csak tökéletlenül van elválasztva egymástól. A mirigyes szerkezetéről prostatának is nevezett ondóvezeték (pr) rendesen szűkebb, az anyaméhnek is nevezett petevezeték (u) pedig többnyire sokkal tágabb és gazdagon redőzött. Alább a két vezeték elválik egymástól. Az így önállóvá vált női vezeték felső része a petecsatorna (od), az alsó a hüvely (t?); a két rész határán nyílik be a párzótáska (6c) nyele. A párzótáska nyelével nagyon gyakran hosszabb vagy rövidebb függelék (diverticulum) függ össze. Rendszertani célból néha szükséges a nyél részeinek pontosabb megjelölése, azért a nyélnek a függelék beömlése alá eső részét szárnak, az a fölé eső, tehát közvetlenül a rendesen gömbölyű tartályba vezető részét pedig kocsánynak nevezzük. Az önállóvá vált hím vezeték felső része az ondócsatorna (vd), az alsó a tulajdonképpeni penisből (p) és az epiphallusból (ep) (1. ábra : В—D) álló párzószerv. Az ondócsatorna lehet hosszú, vékony, fonálszerű, de lehet rövid és vastag is ; a párzószerv az ondócsatornánál rendesen sokkal vastagabb, hengeres része a hím vezetéknek. Alább a hím és a női vezeték ismét egyesül egymással, s a Basommatophoráknál megismert viszonyokkal szemben közös, tehát egyetlen nyílással (o) nyílik a szabadba. Az ivarnyílás mögé eső, rendesen rövid közös vezetékrészt pitvarnak nevezzük. Az ivarnyílás a nyakrész jobb vagy bal oldalán van, aszerint, hogy milyen irányban csavarodott az illető faj. A párzószerv — nemcsak ezeké, hanem a Basommatophoráké is — párzás alkalmával kesztyűujj módjára kifordítható. Visszahúzására külön izom (r) szolgál. A legmagasabb rendű Stylommatophorák női ivarvezetékének még nagyon jellegzetes járulékos szervei is vannak, mint a nyálkamirigyek (24., 27. stb. ábrákon gm) és a nyílzacskó vagy nyíltok (6), s kivételesen az appendiculák (30. ábra, al). A nyálkamirigyek hengeres, ritkábban lemez vagy zacskó alakú (24. ábra : gm), a párzótáska nyelének beömlése alatt a hüvelybe nyíló képződmények. Vagy örvösen helyezkednek el a hüvely kerülete mentén, vagy kétoldalt bojtokat formálva ülnek rajta ; számuk nagyon változó. A nyílzacskó vagy nyíltok, illetve nyílzacskók rendesen megnyúlt tojásdad alakú szervek, s vagy mindjárt a nyálkamirigyek alatt, vagy azoktól kissé távolabb nyílnak a hüvelybe. Belsejükben ingerlőszervként szolgáló, nagyon változatos szerkezetű mészképződmény, a nyíl (29. ábra : D és 32. ábra : A) található. A nyílzacskók száma 1—4 között váltakozik, nyíl azonban legföljebb kettőben van. Az appendiculák változó számú (1—2), a hüvelybe nyíló 1 XIX. 3.