Statius, Publius Papinius: Erdők. Silvae. Latinul és magyarul - Görög és latin írók 16. (Budapest, 1979)

Hegy György: Statius, a költő, akit Apollo és Domitianus ihletett

STATIUS, A KÖLTŐ 67 vén az ö feriét könyv emendálásba”; s jegyzete utal a Silv. Il-re; ebben (II. 7, 83) megtaláljuk a Padosnak megfelelő dódat (480.1.). — Prágai András: Feiedelmeknec Serkentő Oraia. . . c. művében (azaz Draskovics Jánossal osztozkodó fordításában), Bártfa 1628, ugyancsak találhatók Statius-sorok (Stoll Béla szíves közlése) a Sűvaehól (s a Thebaisból is, némelyik rímes fordításban) magyarul, a lapszólről támogatva a főszöveg igazát; például a 197. lapon a Silv. У. élén levő levél első mondatának fordításaként: „Tellyes igyeke­zettel kel követni a jó példákat, ha hasznossac az közönséges jóra.” — Inkább csak érdekesség, hogy Baudelaire Útrahívás c. versében a Silv. III. 5; József Attila Csókkérés tavasszal c. versében pedig Baudelaire Űtrahívásknak a hatását látják; vagyis a vers a római költőtől a franciáig jutva elvesztette eredeti formáját, s tovább kerülve a magyarig még a tartalmából is azt, ami maradt: József Attila versében már csak a kedveshez intézett kérelem s hívogatás őrzi a régi nyomot, a Nápolyba csábítgatásból ez: Retten a lomb, Zöldéi a domb — Arra szaladnánk ketten . . .

Next