Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei 1. - József Attila összes művei 1. (Budapest, 1984)
Jegyzetek
E KIADÁSRÓL Az első gyűjteményes kiadást Németh Andor rendezte sajtó alá: József Attila összes versei és válogatott írásai. Bp. 1938. — „Jolán elhozta nekem Attila hátrahagyott papirosait. Gondosan végigböngésztük őket. Cserépfalvi elhatározta, hogy kiadja József Attila összes verseit. Én nem összes versre gondoltam, hanem egy válogatott kötetre, mert az volt a célom, hogy ez a kötet elsősorban azt bizonyítsa be, milyen nagy költő volt József Attila. így hát meglehetősen szuverénül jártam el Attila fiatalkori zsengéivel, azokból alig vettem fel valamit, sőt a későbbi, még kiforratlan korszakából is csak keveset. Mindezt azért, hogy minél jobb formában mutassam Attilát. Lehet, hogy kissé túl finnyás is voltam, túl szűkmarkú, Jolán azonban túljárt az eszemen, és sok olyan verset is becsempészett a kötetbe, amiket én nem tartottam méltónak Attilához.” (Németh Andor: A szélén behajtva. Bp. 1973. 683.) — Németh először a Medvetánc és a Nagyon fáj c. kötetekben megjelent verseket közli, majd Ha már elpusztul a világ (Pótlások a Medvetánc kötethez) címmel az 1923— 1935-ben keletkezett versek egy részét, és Nincs bocsánat (József Attila utolsó versei 1936— 1937) címmel főleg az utolsó év verseit. (Ebbe a részbe néhány jóval korábbi darab is bekerült.) Ezután következik a Függelék: Alkalmi versek, Szépség koldusa és Nem én kiáltok. (Alighanem ezt a részt „csempészte bele” a kötetbe József Jolán.) Eljárását később, 1944-ben megjelent monográfiájában Németh Andor így indokolta: „Az anyagot [a Medvetáncban] maga rostálja ki eddig megjelent versfüzeteiből. .. .csak azokat vette fel, amelyekről azt akarta, hogy megmaradjanak. Összes verseinek első posztumusz gyűjteményében, melyet én rendeztem sajtó alá, ezért tettem a kötet élére a Medvetánc kötetet, s továbbra is az a meggyőződésem, hogy a József Attila-versek minden kiadásának ezzel a gyűjteménnyel kell megnyílnia. A kép, amelyet e verskötet nyújt, megfelel annak, amelyet működéséről eddig az időpontig hagyni akart. Tekintsük ne varielurnak ezt az elrendezést; az ezt megelőző füzeteket pedig irodalomtörténeti adalékoknak, amiket a költő életpályájának fordulópontján, a Medvetánc összeállításakor megtagadott, miknek tehát a függelékben van a helyük.” (József Attila. Bp. [1944]. 145—146.) Az indokolás ellentmondásos voltára Török Gábor mutatott rá. (József Attila-kommentárok. Bp. 1976. 43.) Maga Németh Andor, nem sokkal a gyűjtemény megjelenése után, másféle elrendezést is lehetségesnek tartott. Ugyanitt a kritikai kiadás szükségességéről is írt. (Utószó egy utószóhoz. Szép Szó 1938. július, 477—479.) A költő életében megjelent kötetek anyagán kívül 150 verset és töredéket közölt Németh Andor. Főforrása a kéziratos hagyaték volt; néhány, kéziratból közölt vers eredetije lappang, ezek esetében Németh Andor kiadása forrásértékű.(-> 550.) Számos olyan verset is kiadott, amelyek csak újságokban vagy folyóiratokban jelentek meg, így A Toliból, a Népszavából, a Diogenesből és a Színház és Társaságból. A szövegek, különösen ahhoz képest, hogy a kötet igen gyorsan, már 1938 júniusának elején megjelent, elég pontosak. Németh Andor olykor kisebb retusálást hajtott végre a szövegen (pl. a Csak most. . . kezdetű töredéken), olykor cím nélküli szövegnek címet adott. (Bibliai, Látomás, Szürkület) A gyors 495