Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei 1. - József Attila összes művei 1. (Budapest, 1984)
Jegyzetek
Az új kritikai kiadás szükségességét az elmondottakon kívül is több szempont indokolja. Elsősorban az, hogy az ÖM 2. kiadásának megjelenése, 1955 óta igen nagy mennyiségű szövegforrás (kéz- és gépirat, valamint hírlapi közlés) vált ismeretessé. Itt csak a legfontosabb gyarapodások közül említünk meg néhányat. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött, és eddig még nem hasznosított gépiratok közül két nagy csoport érdemel említést. A JA 21. jelzetű gépiratokról sikerült megállapítani, hogy — az eddigi meghatározásokkal szemben — autográf gépiratok, és a Medvetánc előzményeihez tartoznak. (-* 515.) Az ÖM szerkesztésekor nem voltak még ismeretesek a JA 137/III. jelzet alatt őrzött gépiratok, a Nagyon fáj kötet szedőpéldányai sem. A legtöbb új kéziratos anyagot is a PIM szerezte meg. A makói évek anyagából pl. Saitos Gyula gyűjteményét (Szabolcsi Miklós: Saitos Gyula József Attila-kéziratai. ItK 1961.722—744; -» 565.), és Espersit János hagyatékát (-> 570.), a bécsi versek anyagából Lábán Antal hagyatékát (Kunszery Gyula: József Attila ismeretlen verskéziratai. It 1960. 23—28.), a későbbi anyagból Gyömrői Edit kéziratait. (Vezér Erzsébet: Ismeretlen József Attila-kéziratok. It 1971. 620—633.) Más közgyűjtemények új József Attila-anyagából a legjelentősebb Barta István hagyatéka; ez részben eredetiben, részben fényképmásolatban az Országos Széchényi Könyvtárban tanulmányozható. (Magyar László: József Attila tizenkét versének kézirata. Élet és Irodalom 1961.dec.2.; Stoll Béla: József Attila és Barta István. Kortárs 1979.773—775; -» 551.) Említést érdemel a Szép Szó munkatársának, Horváth Tibornak hagyatékából származó néhány kézirat is, amely a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába került. A legutóbbi időben Tóth Ferenc buzgólkodása révén a makói József Attila Múzeum is hozzájutott néhány eddig ismeretlen kézirathoz. Magánkézben levő gyűjtemények közül különösen kettő érdemel említést: a Cserépfalvi Imre tulajdonában levő kéziratokat az ÖM szerkesztői annak idején nem hasznosították, csak az 1967-i pótlásban közölték az ismeretlen szövegű verseket. Kiderült az is, hogy Makainé József Etelka birtokában sokkal több kéz- és gépirat van, mint amennyit az ÖM jegyzetei felsorolnak. A hírlapok és folyóiratok megjelenési adatainak gyarapodása főleg annak köszönhető, hogy a 20. századi periodikák anyagát feltáró különféle repertóriumok, valamint a költő és egy-egy periodika kapcsolatát feltáró bibliográfiák és tanulmányok száma nagymértékben megnőtt. Az adatokat a Szövegforrások c. fejezet Periodikák és antológiák c. alfejezetében soroljuk fel. * Itt említjük meg, hogy a József Attila kritikai kiadás szerkesztője az 1970-es években „filológiai ellátottság” tekintetében is jóval kényelmesebb helyzetben van, mint volt 1948— 1951-ben. A számos részlettanulmányon kívül különösen öt mű könnyíti meg a József Attila életében és műveiben való tájékozódást. 1) Reguli Ernő bibliográfiái: írások József Attiláról. ItK 1955.2. sz. (Különlenyomat is: A Szegedi Egyetemi Könyvtár Kiadványai 31.) és: József Attila. Bibliográfia. Bp. 1975. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. (Ez az utóbbi sajnos csak válogatott bibliográfia; a hiányon részben segít a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár lapkivágat-gyűjteménye, amelynek ugyancsak Reguli Ernő a kezelője.) 2) József Attila Emlékkönyv. Szerkesztette Szabolcsi Miklós. Bp. 1957. 3) Bokor László: Kortársak József Attiláról. Az 1922—1945 között a költőről megjelent ismertetések, bírálatok, interjúk stb. szövegét tartalmazó gyűjtemény megjelenésre vár. Anyagát még Bokor László szívességéből használhattam. 4) József Attila válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Fehér Erzsébet. Bp. 1976. (Új Magyar Múzeum.) 5) Végül, de nem utolsósorban Szabolcsi Miklós részletes, mindenre kiterjedő monográfiája. Eddig két kötet: Fiatal életek indulója. 32* 499