Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei 2. - József Attila összes művei 2. (Budapest, 1984)

Jegyzetek

A gyereket úgy szeretik, Hogy csak mesékkel etetik, Vége van sej, vége van a szép nyárnak, Vége van a gyermek-koplaltatásnak. Ugyancsak József Jolán emlékezete szerint József Attila az abbáziai gyermeknyaraltatás végén szerezte ezt az éneket, s a hazatérő gyermekek dalolták. (A város peremén. Bp. [1950.] 113. — ÖM 1955. II, 371,484.) József Jolánnak ez a regényes József Attila-életrajza (az 1940- ben megjelentnek átdolgozása) tele van ferdítéssel; lehet, hogy a verset és körítését József Jolán találta ki. Csókol Attila, a hírneves költő, melyet nem szül kettő, sőt három emberöltő. Attilának tetszik ének, tánc és séta, Ő az édes szavú aranyos poéta, Hozzá más költő, csak analfabéta. (Nem én Írtam!?) Ezekkel a sorokkal zárja József Attila József Jolánnak 1921. febr. 20-án írt levelét, azt, amelyikben a Homály borult az erdőre... (3) szövegét is elküldte. A vers alatti zárójeles megjegyzés a felkiáltó- és kérdőjel miatt úgy is érthető, hogy nem József Attila írta, de úgy is, hogy ő írta. Szerintem inkább az utóbbi eset áll fenn, s a zárójeles megjegyzéssel az öndicséret ironikus enyhítése volt a célja. Szabolcsi Miklós feltételezése szerint a szerző Balog Jóska, a költő osztálytársa volt. (Szabolcsi, FÉ 240.) Nézi kedves ibolyáit, rajtuk andalog szeme. És ha köztük le! nyitottat azt letépi kis keze. Úgy szeretnék kérni tőle ibolyákat, — nem lehet! De ha adna, mindhalálig hordanám szivem felett. * Elütötte már a delet, Katóka a kertbe siet. Szive reménységgel tele, nézi nem jött-e levele? És ha nem jött, nosza nem. rest, megkérdezi a kőművest: Nincs levelem András bácsi? Azután a kis kiváncsi az orosz foglyot faggatja a levelem ide adja. 566

Next