Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. X-XV. század - A Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának kiadványai (Budapest, 1966)

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST Szabó István A FALURENDSZER KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON (X—XV. század) A falu az ország népének előbb száza­dokon keresztül egyedüli települési formája volt, s a lakosok száma tekin­tetében messze kimagasló elsőbbségét a városi fejlődés XIII—XIV. századi megindulása után is megtartotta. Az ország falurendszerének első elemei a nomád eredetű téli szállások voltak, de az ország falurendszere a földmű­velés és a feudalizálódás párhuzamá­ban szervesen illeszkedett be a föld­műves parasztfalvak európai háló­zatába. Míg a X—XI. századokban csak néhány ezerre tehető a téli szál­­lások-falvak száma, addig a XV— XVI. századok fordulójáig már 20 000 —21 000 települést lehet az országban megszámolni. Ez óriási méretű falu­építés során a részint spontán létre­jött, részint tervszerűen alapított fal­vak igen sűrűn töltötték meg az országot, de egyidejűleg nagyarányú pusztásodás is ment végbe, melynek változatos — alkati, gazdasági-társa­dalmi és elemi — okai voltak. A munka azzal a kissé meglepő, de meg­okolt eredménnyel zárul, hogy a XI—XV. századok során a falvak lakosainak átlagszáma fokozatosan körülbelül a felére csökkent.

Next