Szabó Kálmán (szerk.): A vállalati alapok optimális kihasználása - A szocialista vállalat 5. (Budapest, 1976)
Korreferátumok - Kádas Kálmán: A vállalati operációkutatás és a népgazdasági hatékonyság konfliktus helyzetei és kiküszöbölésük lehetőségei
általában különösen nagy jövedelmezőséget szintén nem biztosít. - Amennyiben a hasznosító mezőgazdaság így - öntöző vízzel együtt alkalmazható lényegesen jobb agrotechnikával - jelentősen nagyobb tiszta jövedelmet ér el, felmerülhet a kérdés, hogy ebből az öntöző víz használatának mennyi tudható be az egyéb - agrotechnikai - tényezők mellett? Ennek a megállapítása is igen bonyolult feladat. Voltaképp ma sem teljesen megoldott, bár a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet két kiváló kutatója (Ress Sándor és Dr. Szabó Sándor) nemrégen igen jő matematikai modellel közelített meg egy hasonló feladatot. További szintén érdekes példa a közlekedésből és kooperációs területeiről kínálkozik. A szállíttatok nagy beruházások árán gépesíthetik rakodási munkáikat, sőt ezeket hatékonyabbá tehetik drága konténerek alkalmazásával é. í. t. Mindez a szállíttatóknak lényeges eredményjavulást általában nem hoz. Annál többet azonban sokszor, megfelelő üzemvezetés mellett, a szállító üzemnek, a vasútnak például, ahol az igen nagyértékű és költséges üzemű állóeszközök idő- és teljesítményi kapacitásának a kihasználását erősen emelheti, úgyannyira, hogy nem csak jelentős költségmegtakarítások állhatnak elő, hanem komoly fejlesztő beruházások prolongálhatők: /5/ Mindez eredménytöbbletek a szállíttató műszaki fejlesztésének is a következményei, illetőleg okozatai, a kooperáló másik, pl. a vasúti üzemben. Az, hogy e többleteredményből mennyi számithatóbe a szállíttató fejlesztési tevékenységének illetőleg beruházásának, ez pl. ma még szintén megoldatlan kérdés s így a fejlesztésnél szereplő termelési tényezők inverz ráfordításai sem alakíthatók ki a nekik kijáró konkrét nagyságban, illetőleg teljeskörűen. Ma még megoldottnak veszik a kérdést azzal, hogy legtöbbször átlagos, népgazdasági - nemzeti jövedelem növelésben kifejezett - hozamot rendelnek normatív módon pl. a beruházáshoz. Tehát általában a beruházás fajlagos normatív hozamát írják elő. Hasonlóképp lehet normázni általában a munkaerő fajlagos hozamát. Ezek a normatív hozamok az újabb vizsgálatokban - számos jel szerint - mindjobban marginális jelleget kapnak, ami közelebb visz a tényezők makroökonőmiai árnyékáraihoz és az előzőekben említett makroökonómiai optimális programhoz. Az inverz ráfordítások számszerű fajlagos nagysága ökonometriailag a legutóbbi időkig voltaképp még verifikálatlan volt. Megyeri Endre tézisei reménnyel töltenek el abban a tekintetben, hogy e vonalon is nagyobbat lehet most már előre lépni, egyelőre még inkább ex post jelleggel. /6/ Hiszen az ipari termelésben tapasz/5/Kádas K.: Közlekedésgazdaságtan, Tankönyvkiadó, 1972. /6/Megyeri E.: A vállalati alapok optimális kihasználása és a hatékonyságmérés néhány pr obi é máj a . A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 25 éves jubileuma tudományos ülésszakán tartott előadás az V. Szekcióban. 43