Szabolcs István: A vízrendezések és öntözések hatása a tiszántúli talajképződési folyamatokra (Budapest, 1961)
IV. fejezet. Az öntözés hatása a Tiszántúli talajképződési folyamatokra
cm-es rétegét pusztítják. A Tiszántúl legszikesebb vidékein levő kopár, rossz termékenységú talajok kedvezőtlen tulajdonságaikat részben a fentebb ismertetett folyamatoknak köszönhetik. Mint az előzőekben már szó volt róla, a tiszántúli réti és szikes talajok vízgazdálkodási sajátságai igen gyakran kedvezőtlenek. Ismeretes, hogy e területen az öntözés főként az említett talajokon folyik. E talajok öntözésénél a vízgazdálkodás szempontjából sok esetben csekély térszíni különbségek is jelentős szerepet játszanak. E kis térszíni domborzati különbségek okai külön-13. kép. Szikes talaj felszíne nedvesen bözők. Helyenként már az öntözés előtt is fennállottak, más helyeken viszont éppen az öntözés folytán alakulnak ki. Szikes területeken ezenkívül nagy figyelmet érdemel a közismert „padkásodás” folyamata is, amelynek morfológiájával és tulajdonságaival számos közlemény foglalkozik [157, 159]. Az öntözött talajokon a Tiszántúlon előfordul, hogy a kissé mélyebben levő helyeken nagy a vízbőség, ugyanakkor, amidőn a kissé magasabban fekvő részek már csak csekély vízkészlettel rendelkeznek. Azokban az időszakokban, esetleg években, midőn öntözés nem folyik, e különbségek igen élesek lehetnek és jelentős méretet is ölthetnek. A kedvezőtlen vízgazdálkodást mutató helyeken a már korábban említett okok miatt a nedves évszakokban a csapadékvizek nem képesek a talaj mélyebb rétegeibe hatolni, s ott felraktározódni, hanem vagy elfolynak a felszínen, vagy elpárolognak. A nem elegendő benedvesedés, a száraz időszakokban fellépő 231