Szabolcsi Bence - Bartha Dénes (szerk.): Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére - Zenetudományi tanulmányok 3. (Budapest, 1955)
Demény János: Bartók Béla művészi kibontakozásának évei (1906–1914)
Geyer Stefinek szól. Ha valaki jegyzékbe foglalja egyszer Bartók ajánlásainak szövegét, erről a dedikációról sem szabad megfeledkeznie. 1908 nyarát Bartók nyugati barangolásokban tölti, Svájc és Franciaország legszebb tájain jár. Útjáról egyetlen forrásunk az a képeslap-sorozat, amelyet Freund Etelkához, Freund Róbert zongoraművész húgához intézett. (Freund Róbert kora egyik legkiválóbb zongoraművésze, hosszú évekig a zürichi konzervatórium tanára, Riszt és Tausig tanítványa, Brahms, Böcklin, Nietzsche barátja volt.) Füzemben, Zürichben rosszul érzi magát. Répten-nyomon előkelő szállodákba ütközik, a »megrontott« természet nagyon zavarja, csendre, nyugalomra vágyik. Csak mikor a francia határra érkezik, lélegzik fel egyszerre. Csodálatos vidéken jár : Argentiére-re lenyúlik a Mont Blanc legnagyobb jégmezője ! Onnan küldött, júl. 27-i keletű képeslapján ezt írja : »Itt szép! Végre nincs se ’Grand Hôtel’-eknek nagy tömege, se léhűtő, renyhe, naplopó, semmirevaló angoloknak hordája, se mindennek nekivágó fogaskereküek hálója, itt (ej! time is money!) a meg nem rontott természetet kapja a szegény szomjúhozó halandó. De bezzeg nem ám a Baedekerben 38 csillaggal kitüntetett poros Chamonixben, hanem a csendes nyugodt, kedves kis Argentière-ben, a hova — ’mert nem illik’ — hálistennek nem jön az angol milliomosok raja. Bizony így van /« (Rev. II. k. 83. 1.) Albertville (Savoie) már Dél-Franciaországba induló útjának első állomása. Onnan küldött, aug. 11-i keletű képeslapján ezt írja: »Ismét öröm ért (a felfedezés öröme) : ma láttam először itt valóban népies ruhadarabot — egy trikószerű férfikabátot, a melyre különféle öltésekkel fekete pamuttal virágok stb. vannak hímezve. — Itt napi 5 fr.ért olyan nagyszerű kosztot kapni, mint a legelső hotelekben. Igaz ugyan, hogy a ház, a melyben lakom, egyik oldalról inkább olyan, mint egy elátkozott rom ; másik oldalán pedig szobákon kívül egy kocsma, egy mészárszék és egy —• istálló is van. De ’ça ne fait rien’, minden nem lehet egyszerre jó.« A délfrancia tengerpartról, Res Saintes Maries-ból írja szept. 2-i keletű képeslapján: Sor le pont d’A-víg-non, on y dan-se toos en rond »Végre Lyonon, Vienne-en, Valence-on, Avignon-on keresztül elérkeztem vágyaim netovábbjához : a tengerhez. Csak a kis Földközi, de mégis : tenger. Arles-hoz nem messze, Les Saintes Maries ez. faluba jöttem. Milyen nagyszerű ! 7 óráig sétáltam és nem találkoztam egyetlen egy emberrel se. Itt fürödtem először a tengerben, itt sétáltam először — mezítláb, és itt láttam először — délibábot! Ilyen három »Előszön-ért érdemes volt ekkorát kitérni.« Ennek a lapnak képes oldalán saját feljegyzésű délfrancia gyermekdalt közöl : 333