Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
I. József Attila: Eszmélet
bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz s szívemhez kisgyerek — ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. IV. Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. V. A teherpályaudvaron úgy lapultam a fa tövéhez, mint egy darab csönd; szürke gyom ért számhoz, nyers, különös-édes. Holtan lestem az őrt, mit érez, s a hallgatag vagonokon árnyát, mely ráugrott a fényes, harmatos szénre konokon. VI. lm itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ — ég, hévül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad —