Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
II. Az Eszmélet elemzése
szerkezeteknek és a bonyolultabban indázó, kacskaringózó tétovázóaknak. (Megjegyezve, hogy az utóbbiak is, kivéve az egy VIII. szakaszt, messze belül maradnak ez előbb jellemzett klasszicitás határain.) A vers szövegének nyelvtani, azaz mondatrészek és szófajok szerinti elemzése és grafikus ábrázolása, valamint statisztikája is ad némi tanulságokat. A szófaji eloszlásra vonatkozó összesítő eredmények: Ige: 19% Névszó: 46,9% (ebből főnév 28,5%, melléknév 9,8%, számnév 1,5%, névm. 6,9%) határozószók 10% Viszonyszók 23,1% Indulatszó 0,9% A Juhász Gyula és Szabó Lőrinc versein végzett hasonló vizsgálat eredményeivel összevetve a fentieket,16 József Attilánál az igék viszonylag magasabb aránya (Szabó Lőrincnél 13,2%, Juhász Gyulánál 15,4%) és a viszonyszók, határozószók, módosítószók ugyanakkor magasabb száma tűnik fel. Az igék nagyobb száma ad az egész versnek egy bizonyos mozgalmas, haladó, zuhanó, továbblépő jelleget; a sok nem-ige és nem-főnév pedig közbeszédszerűvé, — ám ugyanakkor bonyolultabb logikai kapcsolatokat érzékeltetővó teszi a verset. Egy másik — kissé labilis — összehasonlítási alapunk itt, a Wacha Imre által készített József Attila szótár már elkészült címszójegyzéke. (Ez a jegyzék nem a mi statisztikánkkal azonos jellegű adatokat tartalmaz, mert a többszöri előfordulást nem jelzi.) Eszerint az igék és névszók aránya 1928-ban: 23,7% — 64,1%, 1933-ban 24% — 62,7%, 1934-ben 26,9% — 65,3%. Ez a statisztika azonban inkább csak az igék gazdagodására, differenciálódására utal, mint a szövegben elfoglalt helyükre. Az egyes versszakok szófaj szerinti elemzése is több tanulságot nyújt: (1. 8. sz. tábl.). Az igék és névszók aránya általában egyen-16 Dömölki—Fónagy—Szende: i.m. 130.