Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
II. Az Eszmélet elemzése
Az előbb említett szürke, köznapi élethez tartozó, önmagukban semleges szavak mellett a vers másik legnépesebb rétege a filozófiai-pszichológiai jellegű, absztrakt szavak csoportja. Megjegyzendő, hogy ezek is — kevés kivétellel — e réteg legegyszerűbb, legközérthetőbb, legáltalánosabb szavai közül valók: élükön József Attila kulcsszavaival: álom (2), törvény, múlt (2—2-szer), dolog, lélek, szenvedés, magyarázat, véletlen, öntudat stb. Közülük kettő rí ki: egy szakmaibban filozófiai-pszichológiai szó: képzet és a költemény egyetlen idegen szava: a determinált (valószínűleg már József Attila előtt is használták versben a 10-es évektől). Ismét külön csoportot alkothatnak azok a szavak, amelyeket egy-egy körülhatároltabb képzetkörhöz lehet kötni. Három képzetkört találni a versben: egyrészről a technikai élethez köthető szavak költőnknél oly gyakori csoportját: teherpályaudvar, vágón, fogaskerék, szövőszék, vas, vasút, szövedék stb. Egy másik csoport — a költő ifjúságának emlékeként is — a „szegényember”, a külváros s a külvárosi lakás képzetköréből, élményköréből való: macska, egér, hasított fa, gyom, mázsa, udvar, tócsa: ide tartozik mint szegényember-képzet, a „sült lapocka” is. Végül, rendkívül jellegzetes csoportként emelkednek ki azok a szavak, amelyek a börtön-bezártság témakörbe tartoznak, illetőleg a társadalmi rend elnyomó jellegének körébe: őr, rab, szabadul, lázad, háziúr, cementfal, cella, rács, fegyver stb. Mindezzel nem mondtunk sok újdonságot: az érett József Attila szókincsének rétegei ezek, talán csak avval a különbséggel, hogy az Eszméletben nagyobb a köznapibb, átlagosabb, szinte szürkített szavak aránya, — hogy ezen a háttéren válnak észrevehetőkké a technika, a szegényemberiét, a börtön-társadalom szavai. De mindez még csak acélfényű szürke-szürkében színezést adna, ha nem figyelnénk fel az újabb csoportra: a mindettől elütő, evvel kontraszthatást keltő, bájt, könnyedséget sugalló, „csokonaias” szavak csoportjára: a két lágyra, a két csillára, a langy, léha, harmatos, göndör, imbolyog, lengedez, szösz-sötét, 27