Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
II. Az Eszmélet elemzése
iramlik szavakkal jellemezhető rétegre (amelyek különben az 1. részben említett I-túlsúly nagy részét magyarázzák). Bizonyára tudatos tervezéssel, az ilyen típusú szavak a vers belsejében csak elvétve bukkannak fel, zömük az első és utolsó szakaszra, és — ironikusan használva — a XI. szakaszra korlátozódik.17 E körben találjuk meg a néhány olyan szót, amely József Attila képzett, sajátosan alkalmazott, vagy teremtett. Ilyenek a csilló, a tájszóból alakított elhibbanTM a sajátosan alkalmazott kipörög. Ebbe a sorba tartozik még az a csoport, amely a kötőjellel kapcsolt főnevekből és jelzőkből áll: különös-édes, fülke-fény és az ugyancsak a költő által alkotott, nagyonis puha-csokonaias, de ugyanakkor tárgyiasan kíméletlen szösz-sötét,19 Ez is a korábbi József Attila, a játékos, szavakkal játszó költő egy vonását jelzi: a költő mellérendelő összetételeinek hosszú sorába tartozik,20 de az Eszméletben az ilyen szavak kis száma, s az önállóan alkotott szavak elenyésző számaránya (428 szó közül, ill. 289 ige és névszó közt tulajdonképpen csak 4 az új képzés) — jelzi, hogy a költő olyan periódusba lépett, amikor egyre kevésbé az újonnan alakított, játékosan képzett szavakkal, egyre inkább a köznyelv leggyakoribb szavaival, a leggyakoribb tárgyakkal, a legáltalánosabb fogalmakkal 17 E csoport körébe tartozó jelzőkről 1. R. Hutás Magdolna: JA stílusa jelzői tükrében. Stilisztikai tanulmányok. Bp. 1961. 412-3 és 425. 18MTSz I. 856. 1. roggyan, rokkan, rándul. Hibannyik a fa: dűl, súlyánál fogva valamerre ereszkedik. 2. botlik. 19 Szépen szól erről Nemes Nagy Ágnes: „a modern magyar vers egyik legmélyebb szókapcsolata. Hiszen ugyanazt a kísérteties megfigyelést rögzíti, amit máshol így fogalmazott a költő. A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom. . Ez a »szösz-sötét« nemcsak izgalmas játék a jelző és a jelzett szó távolságával, ez a távolság nem más, mint a külvárosi táj, a testszerűen szálazódó sötétség. . (I.m. 324.) 2° Ld. R. Hutás M: I.m. 429. 28