Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
II. Az Eszmélet elemzése
külön típust, a ciklus és az egységes verskompozíció közti átmenetet, a gondolati vers újfajta kísérletét jelenti. A korábbi variánsokat hoztuk bizonyítéknak, — tehát a formai elemzés elvben szinkron módszerét (amelyet a gyakorlatban már eddig is néhányszor át kellett hágnunk) lassan át kell váltanunk, ki kellett egészítenünk bizonyos diakron jellegű vizsgálatokkal, — a variánsok elemzése amúgyis híd a két módszer csoport között. Ahhoz is, hogy az Eszmélet sajátos formáját — még a verselés, versépítkezés szempontjából — megmagyarázzuk, történeti jellegű magyarázathoz kell nyúlnunk. Az Eszmélet egyes szakaszainak formája, — a nyolcsoros, 8as 9es jambusokból álló, ababbaba rímképletű strófa; — villoni ihletésű s eredetű — nem a villoni balladák, hanem a Nagy Testamentum vallomásos szövegének, a huitain-eknek formája, (mint utaltunk rá, a rímképlet megváltoztatásával).30 Ismeretes, hogy József Attila már párizsi éveiben megismerkedett Villonnal, — s arról is írtak már, hogy költészete egészére milyen maradandó hatást gyakoroltak a balladák, hogy nemcsak fordításai, hanem sok eredeti költeménye is viseli ezt a hatást.31 Az 1933/34-es években ennek az indításnak újabb példái a villoni balladák — és példája versünknek formai szempontból közvetlen előzménye, a Vigasz, amely már a Nagy Testamentum nyolcsoros szakaszait, szótagszámát és rímképletét hozza, — eltávolodik a balladák feszesebb építé-30 A fonna az octosyllabe-okból álló nyolcsoros, az huitain, Villon alkalmazta formája maga is hosszú múltra tekint vissza a későközépkori francia költészetben. (A Roman de la Rose óta kedvelt forma.) 31 A József Attila—Villon rokonságára vonatkozó irodalmat ld. ÖMIV. 206 skk. 1.; kiemelhető közülük Németh Andor több észrevétele (JA, 152; JA és kora. 1948. jún. 13. sz. 13.) és Sütek Ottó tanulmánya (Villon, a magyar pikaró, Valóság 1963. 4. sz. 77—87.). Az Eszmélettel kapcsolatban a villoni rokonságról eddig Nemes Nagy Ágnes szólt. A villoni forma jellegzetességeiről, összefüggéséről az „ars nova”-val, tehát látszólagos egyszerűségében is bonyolult tudatossággal felépített voltáról a magyar szakirodalomban ld. Süpek Ottó: Villon kis testamentumának keletkezése. (Modern Fii. Fűz. 1. 1966. 23 — 44.) 46