Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
II. Az Eszmélet elemzése
emlékeztet az Eszmélet egészére.54 Végül: az utolsó versszak sajátos személyiség-megsokszorozó gondolata József Attila szemében szintén, ha nem is marxi, de hegeli gondolat volt.55 e) E marxi—engelsi, vagy talán még pontosabban hegeli—marxi—engelsi alapszövet, alapmeggyőződés, kiegészül egzisztencialista, vagy Freudtól származó gondolatokkal is. Egyes kérdésekre adott válaszához náluk talál támpontot. Az egzisztencializmust mi filozófiai iskola értelmében használjuk, s nem mint ma az szokásos, a szorongás, a rosszérzés, az aggódás minden megnyilvánulását kereszteljük el egzisztencialistának, vagy mindazokat egzisztencialistáknak tekintjük, akik álomtechnikával élnek, vagy a halál és semmi gondolatával viaskodnak, (mely esetben Zenótól Marxig, és Voltaire-től Freudig mindenkinél kimutathatnánk így egzisztencialista elemeket). Ha e történelmietlen és tudománytalan játék helyett azt vizsgáljuk, vajon milyen érintkezési pontok találhatók József Attila és az egzisztencialisták között, azt kell mondanunk, hogy csak egyetlen könyv: Heidegger Sein und Zeitje vethető össze műveivel. Ezt a művet (az egyetlent a filozófiai egzisztencializmus nagy művei közül, amely 1934-ig megjelent és ismerték Magyarországon) egyes kortársai szerint ismerte József Attila is, — bár feltűnő, hogy seholsem említi prózai írásaiban, még összefoglaló jellegű munkáiban sem. Ennek ellenére nem lehet kizárni, hogy olvasta azt a nehéz, és az ő gondolatrendszerétől, gondolkodásmódjától, stílusától oly elütő művet. Erre, vagy talán az exisztencialista vagy avval rokon gondolatok olvasásán vagy beszélgetésen alapuló ismeretére vall 1933-64 Még talán az is felvethető, hogy a „láttam, hogy a mólt meghasadt / s csak képzetet lehet feledni” a Német ideológia ilyen helyeire megy vissza: „Ez az egész látszat, mintha egy meghatározott osztály uralma bizonyos gondolatok uralma lenne, természetesen magától véget ér, mihelyt általában az osztályok uralma nem lesz a társadalmi rend formája többé, mihelyt tehát nem szükséges többé egy különös érdeket általános érdeknek vagy „az általános” uralkodónak feltüntetni”. (ME ÖM. III. 47.). 65 Vö. A hetedik-ről mondott nyilatkozatát (ld. alább). 5* 67