Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez. József Attila: Eszmélet - Irodalomtörténeti füzetek 57. (Budapest, 1969)
II. Az Eszmélet elemzése
indulatokat, kételyeket, szorongásokat a kereső ész, a fegyelem, a „dolgos ész” ereje világítsa át, értelmezze, rendezze. Ehhez ki kell mondani a félelmeket, aggályokat, szembe kell nézni velük, — s le kell győzni őket. A rész-egész viszony jellemzője a vers sajátos esztétikai minőségének is. Sem a simogató természeti szép lágy világa, sem a nyirkos cementfalak geometrikus rendje nem egyedül uralkodó, mint ahogy együtt s csak együtt nyeri el értelmét személyes vallomás és filozófiai általánosítás is. S ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert ebben az összetettségben, sokszólamúságban, komplexségben, ennek a vitatkozó egymáshoz feszülésében rejlik az Eszmélet esztétikai minőségének is egyik sajátsága — s ezért nem helyes sem a líraian lágy József Attila-versekhez mérni, sem a kései önvallomások egyszerűségéhez hasonlítani. Az Eszmélet sajátságos szépsége, újfajta szépségideálja éppen ebben a villódzásban, ebben a sokféleségben, ebben a kiegyensúlyozatlan egyensúlyban, ebben a hang- és stíluskeresésben rejlik.58 Persze: ismételten hangsúlyoznunk kell: ha filozófiai, ideológiai tartalomról beszélünk, ezt sohasem úgy kell értenünk, mintha a költő téziseket, filozófiai gondolatmeneteket verselne meg, — nem, mindig egyéni szintézist alkot, tapasztalati és gondolati elemekből, tanultból és olvasottból, — s ez az egyéni szintézis is költeményről költeményre változik, versről versre másképp realizálódik. A személyesség és általánosság, az egyéni feldolgozás és mások gondolatrendszere sajátos egyensúlyát alakítja ki, — voltaképpen a hegeli megállapítás igaz itt is, hogy a művészetnek nincs filozófiája, csak a műben van filozófia. S ez még akkor is igaz, ha József Attila esetében a romantikus költőtípustól elütő módon, de még kortársai nagy részétől is különbözően, erősen intellektuális alkotómódszer -58 A József Attila-i költészet magatartás-, tudatsík-, stíluskontrasztjáról és feszültségeiről ld. Hankiss Elemúb: I.m. 20. — hadd utaljak még kisebb példaként a magam cikkére, a Születésnapomról formájáról (Költészet és korszerűség. 117.). 70